13. fejezet

Don't let me fall

Sajnálom hogy eddig nem hoztam új részt... de most itt van :3 a következő rész 6 pipa és 5 komi után jön.. hajrá ha minél hamarabb szeretnétek olvasni ^^

Zene

Niallal már nagyon régen beszéltem...
Semmi életjelet nem adott magáról. 
Talán fel kéne hívnom, vagy most ez nem a legjobb pillanat rá?
Eléggé egyedül vagyok, két napja anyu megint elutazott, Klau elment Eszterrel és a szüleivel nyaralni, mert Klauék szüleinek elhúzódott a munkája.
Nyár van és fogalmam sincs hogy mit csináljak.. minden ismerősöm nyaral vagy elfoglalt...
Lassan dél, csinálnom kéne magamnak valami ehetőt...de most túl lusta vagyok..inkább elmennék megint a Nando's-ba.
A szobám felé vettem az irányt és megkerestem a perselyemet. Még régen karácsonyra kaptam és muffin alakja van. Egyszerűen imádni való. Nézzük mennyi van benne..hát ez nem sok ... csak pár font.. de nézzünk körül. Az egész lakásban kutatni kezdtem a matracok alatt a párnák között a polcokon a szekrényekben. Tádáá gyors pénzkeresésnek eredménye is van. Össze jött egy kiadós ebédre való és még marad is belőle valami. Kint szokás szerint esik az eső...még szerencse hogy nem is olyan régen vettem egy pár nagyon aranyos csizmát. Eljött az ideje hogy felavassam a kicsikét. Gyorsan a lábamra kaptam őket és sietve mentem az étterem felé, már rettenetesen éhes voltam.
A szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből..szép kis vihar mondhatom.  Épp hogy csak betoppantam, olyan jó illatok hívogattak beljebb.....leírhatatlan volt. Helyet is foglaltam egy radiátorhoz közeli asztalnál. A pincérek szinte versenyeztek, ki vegye fel a rendelésemet. 
Nem kellett sokat várnom, egy egész terülj terülj asztalkám tárult elém. Egyre izgatottabban hajoltam az ételek fölé.

***

Mint egy jóllakott napközis, úgy dőltem hátra a székemre. A telefonom hangjára lettem figyelmes. SMS-t kaptam. Niall... mit akarhat? Talán megmagyarázná mért tűnt el?..

"Fordulj meg!"
zene
Amint az utasítást teljesítettem egy ismerős szempárral és annak elragadó mosolyával találtam szemben magam. Annyira örültem hogy újra láthatom, egyből a nyakába ugrottam. Még szerencse hogy ült, különben elestünk volna. Egyáltalán nem számított arra hogy így reagálok mikor megpillantom.

-Niall! Annyira hiányoztál.. vagy is hogy nem tudtam mi van veled... hová tűntél?
-Én is örülök hogy látlak! Sajnálom hogy nem találkoztunk, de elfoglalt voltam mostanában meg egy kissé összezavarodtam.
-Uhmm.. értem. És mi csináltál mostanában?
-Elköltöztem..
Erre nem tudtam sokat mondani... egyre érdekesebbé kezdett válni a csizmám...egyre csak azt nézegettem..
-Furcsa egy szakácsot itt látni-törte meg a csendet az előttem ülő szőke egyén.
-Jó is lenne ha az lennék-sóhajtottam.
-Mért vagy  itt ha olyan remekül sütsz?
-Lusta is vagyok-nevettem fel.
-Örülök a lustaságodnak hogy most látlak-nevetett-Anyukád hogy van?
-Nem rég ment vissza dolgozni... a többiek meg nyaralnak vagy mással vannak el..nagyrészt egyedül unatkozom mostanában...
-És most van valami programod?
-Kint zuhog az eső, vihar van... a hazajutáson kívül semmi.
-Feljöhetsz hozzám, nem lakok messze innen-mosolygott.
-Rendben-kifizettem a rendeléseimet és megkerestem a még mindig ázott esernyőmet.
Amint megtaláltam igyekeztem Niallhoz aki a kijáratnál várt. Hirtelen felkapott.
-Tartanád az esernyőt?
-Ő.. persze...
-De azért kapaszkodj is!
Gyorsan haladtunk utcáról utcára. Nem telt sok időbe hogy odaérjünk a lakáshoz. 
-Megérkeztünk-tett le Niall. Ez az esernyő nem sokat segített-kezdte kicsavarni a vizet a pulcsijának az ujjából ezt követően előkapta a kulcsokat a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Én csak álltam és bámultam befelé míg Niall lekapta a cipőit.
-Bejöhetsz. Ez nem denevér barlang-nevetett.
Lassan besétáltam és körülnéztem. Niall pedig eltűnt egy szobában, amikor visszatért, kezében száraz ruhát nyújtott át nekem.
-Ahogy te mondtad vedd fel ezeket nehogy megfázz nekem!Arra találod a fürdőt-mutatott jobbra.
Gyorsan átöltöztem és leültem a kanapéra. Tudtam h elég gazdagok Klauék szülei de hogy ennyire. Ez egy komplett teljesen felszerelt modern lakás...még nekünk sincs ilyen..
Megpillantottam a polcon egy albumot ahogy kinyitottam nem tudtam nem mosolyogni. Niallék voltak még kicsin.
-Mi jót találtál?-jött be egy-egy bögrével a kezében.
-Egy albumot..-nem tudtam volna még jobban elmosolyogni.
-Ez mind nagyon régen volt-kivette a kezemből az albumot és egy bögrével helyettesítette-A vihar nemsokára eláll, addig mit szeretnél tenni?
-Ebben a pár hétben ezzel bajlódtatok hogy berendezzétek?
-Inkább csak otthonossá tettük..már munkát is találtam.
-Wow és mit?
-Foci edző vagyok,főbbként kis srácokkal foglalkozok.Nagyon jó meló és nagyjából meg lehet élni belőle.
-És Felitici?
-Eleinte még beszéltünk, de mostanában már nem nagyon...-eléggé rossz témára értem...
-Ne szomorkodj nagyfiú!-ütöttem bele játékosan a vállába-elég nagy ez a lakás a bújócskához?-néztem körbe.
-Igen.. de.. most nem mondod komolyan hogy azt akarsz játszani?- nevetett.
-De! Szerintem vicces lesz. Nem elég megtalálnia másikat,még el is kell kapni.
-Jól van. Benne vagyok!
-Akkor te kezdj számolni én pedig megkeresem a legjobb helyet.
Amint elkezdett számolni a kanapén ülő szőke fiú én futásnak eredtem és mindenhol a legjobb búvóhelyet kerestem.
-68,68,70-hallatszott a számolás.
Gyorsan meg kell találnom hova bújhatok mert más nem maradt sok időm. A választásom egy eldugottabb szoba gardróbjára esett. Ez a szoba teljesen üres volt.
-98,99,100! Megyek!
Lépteket hallottam mindenhonnan. Hirtelen elhúzódott a gardrób ajtaja és futni kezdtem.
-Nem menekülhetsz sokáig!
-Dehogynem! Sosem kapsz el!-nevettem. 
zene
Kétszer már sikerült kicseleznem, lassan kifárad és akkor nyertem.
Épp a kanapénál néztem, merre lehet, mikor a semmiből a kanapén találtam magamat Niall alatt.
-Mondtam hogy megfoglak-mosolygott.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat a fogásából de hiába..
-Jól van Horan! Most az egyszer nyertél. De ez többször nem fordul elő!
-De kis morcos itt valaki, majd azt meglátjuk.
Kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból. Elvesztem kék tekintetében. Mintha minden gondom egy csettintésre megoldódott volna, minden megszűnt létezni körülöttem. Csak én és ő.
Szememet lassan behunytam.Az ajkaink összeértek, a nyelve bebocsátást kért, megadtam magam, nem ellenkeztem. Még a vihar sem tudott megijeszteni tudtam hogy biztonságban vagyok. 

Üdvözletem :3

Gondolom már észrevettétek hogy máshogyan néz ki a blog, ebben az én kezem van :$
Az eddig kitett linkeket piros színben találjátok meg,  mostantól pedig narancs színben lesznek és ha rámentek akkor lesz piros, remélem nektek is ugyanannyira tetszik ez az újítás mint nekem ^_^
Telóról pedig piros *-* mik vannak  :DD
Az új résszel kapcsolatban már csak 5 komi kell és már is hozom!

Sziasztok!

Látjátok, narancs :DDD

12. fejezet

Sajnálom hogy később hoztam csak..csak...nem vagyok lelkileg jól....összetörtem.. de ez nektek most nem lényeges..
Következő rész akkor jön ha erre lesz 5 komi, és 4 pipa

Feliciti és a ...

zene

Kifizettük a ruhákat, Feliciti megfogta a csuklómat és gyorsan húzott maga után. Nem tudom hogy hova visz, de egészen biztos vagyok benne ha folytatja ezt az eszetlen gyors rohangálást a végén elüt minket egy autó. Vagy 3 forgalmas úttesten is átmentünk...
A parkba értünk és kerestünk egy szabad padot amin végre megpihenhettem.
-Mért hoztál ide?-lihegtem a gyors "sétától".
-Mert ez egy nyugis hely... sokat voltunk itt Niallal-nézett rám.
-Szeretek itt lenni-folytatta-El kell mondanom valamit.. de ígérd meg hogy nem mondod el Niallnak!
-Én..
-Ígérd meg!
-Ígérem!
-El fogok költözni...
-De ez még nem a világ vége nem?
-Amerikába...apámat áthelyezték.
Meg sem tudtam szólalni... még csak most ismertem meg közelebbről és már is el kell mennie...
-De Niallnak én szeretném megmondani..
-Értem.. és mikor kell menned?
-Holnap reggel indul a gép.. ma már a költöztetők a ház nagy részét kipakolták.
-És mikor akarod elmondani neki?
-Nemsokára....miután eléggé összeszedtem magamat..
-Értem..nekem lassan mennem kell,de ha gondolod
-Menj csak-vágott bele a mondandómba-én megleszek.
-Biztos?
-Igen persze.
-Akkor szia.Remélem találkozunk még-öleltem meg.
-Egészen biztos-mosolygott és szorosan visszaölelt.
Lassan, de magabiztosan indultam el hazafelé. Ezt a környéket nem nagyon ismerem. Eljutottam arra a pontra hogy fogalmam sincs hol vagyok jelenleg..Hmm.. Várjunk csak.. az nem anya kocsija?Közelebb mentem és szemügyre vettem magamnak az autót.. egészen biztos hogy ez anyué. Pont ugyanazon a helyen vannak a karcolások amiket még kiskoromban csináltam rá, ahogyan biciklivel nekimentem. Anya nem volt rám mérges emiatt, de apa annál inkább. De hamar megbocsátott, hisz én voltam apa kicsi lánya...és még csak akkor tanulgattam hogyan is kellene biciklivel előre menni felborulás nélkül.
Az épületen ez állt:
                                   Földhivatal

Vajon mért van itt anya? Talán valami baj van a házunkkal?
Gondolkozásomnak hamar véget vetett az ajtó mögül előtoppanó alak. 
-Szia anya!
-Szia kicsim! Mit csinálsz erre fele?
-Egy ismerősömmel erre jártam, és amikor indultam haza eltévedtem egy kicsit...-tekintetemet az éppen nagyon érdekes cipőmre szegeztem-Mit csináltál itt?
-Csak pár papírmunka-nevetett a kis szerencsétlenségemen-Van kedved bemenni a Nando's-ba enni mielőtt hazamennénk?
-Igeeen!-kiáltottam fel-nagyon ritkán járunk étterembe/gyors éttermekbe. Nekünk az eléggé puccos hely... főleg apa halála után..
Akkor gyere menjünk, mert mindjárt éhen halok-anya mindig kimondja amit gondol, még ha azzal valakit meg is bánt nem szándékos, csak az igazat mondja, és ezek a kijelentései a kedvenceim közé tartoznak.
Elindultunk az étterembe.

*Feliciti szemszöge:

Még mostanában is elég csendes ez a park. Nagyon szép emlékeim fűződnek ehhez a helyhez.
Kicsöng a telefon...kezdek egyre idegesebb lenni.
-Igen?
-Sz-szia! Ráérsz egy kicsit?
-Persze! mit szeretnél?
-Eljönnél abba a parkba ahol annyit szoktunk lenni? Beszélni szeretnék veled.
-Oké...nemsokára ott vagyok.-ezzel le is tette.
Egyre több pillangót érzek a hasamban ahogy telik az idő. Minden egyes perc idegőrlő.. 
zene

Emlékszem, mindig hozott nekem egy szál virágot amikor találkoztunk. Azt mondta szeretné ha különlegesnek érezném magamat, szépnek, gyönyörűnek.
Minden egyes este a csodálatos volt amit a karjai közt tölthettem.
Mindig is megnevettetett a maga szemtelen módján.
 Nem tudom mit fogok tenni nélküle, hogy már barátként is alig láthatom majd. Ahogy megismertem Roset, tudom hogy vigyázni fog rá. Eszméletlen lány, és nagyon szép.
Bekapcsoltam ezt a zenét. Mindig is emlékeztetni fog Niallra, az én szőke hercegemre. Sose találok majd jobbat nála.

Megpillantottam a park másik feléből, ahogy közeledett felém széles mosollyal a száján.
Amikor észrevette melyik padon ülök kocogásba kezdett és gyorsan le is ült mellém.
-Szia! Mit szeretnél mondani?-nézett mélyen a szemembe.
-Szia! Én-én nem is tudom hogy mondjam el..
-Bármit elmondhatsz...
-Én.. és a családom-könnyekben törtem ki, nem bírtam már visszafojtani.-Niall el fogunk költözni.
-Ez még nem a világ vége-ölelt szorosan magához.
Kapaszkodtam a pulcsijába, kissé szipogva még mindig könnyekkel teli szemekkel folytattam.
-Amerikába..
-Hogy-hogy mi?-látszott rajta hogy zavart..
-Holnap reggel megyek, nagyon fogsz hiányozni!
-Ez még mindig nem biztos hogy a világ vége.. ne sírj, hidd el mindenben van valami jó.
-Ebben nincs! Semmi se! Minden barátomat itt kell hagynom..
-Várj! mindjárt jövök-pár perc múlva 2 fagyival jött.
-Ez a tiéd-és a kezembe nyomta  az egyik tölcsért.
-Imádlak- hajtottam a fejem a vállára.
-Tudom. Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok.
-És még szerény is!

*Rose szemszöge:

Minden gondolatom csak Feliciti körül bolyongott. Sajnálom őt,nagyon rossz lehet most neki..
-Mi van abban a sok táskában?-érdeklődött anyu.
-Vásárolgattam ezt, azt-félretoltam a táskákat hogy ne legyenek szem előtt.
Folytattuk az étlap tanulmányozását. Annyi fonom étel szerepelt rajta hogy azt sem tudtam mit egyek először.

***

-Teljesen tele vagyok-dőltem hátra.
-Akkor mehetünk haza?
-Még jó hogy kocsival jöttünk, mert ezek után csak haza gurulni tudnánk-nevettem.

Hazaérve felrohantam a szobámba-már amennyire tudtam-és elkezdtem skypeolni Klauval. Elmeséltem neki hogy ma hol voltam-persze amit megígértem azt nem mondtam el- ő pedig elmondta hogy Niall már régóta elment és még mindig nincs otthon, hogy kicsit már aggódik érte.

*Feliciti szemszöge: 

Niall hazakísért... a szobámban már ami maradt benne, az utolsó dolgokat is bepakoltam a bőröndbe. Nagyot sóhajtottam, leültem a földre..
Az jutott eszembe mit is csinálhatnék.. egy új földrész, új barátok...és a semmiből jutott eszembe egy régi emlék.
Nagyon kicsi voltam, 5-6 éves, összegyűjtöttem minden akkori"kincsemet" egy fém dobozkába amit elrejtettem a padláson. Felpattantam és gyorsan felmásztam a padlásra. Sötét, poros, pókhálós mint mindig. Anya sosem takarította. A végében volt egy kis eldugott ajtócska a padlóban. Az az én rejtekhelyem. Nyikorogtak a rozsdás zsanérok, szinte könyörögtek egy kis olajozásért.Belefújtam a sötét rejtekbe.  A por mindenfele szállt. Kivettem a kis fémdobozkát, lefutottam vele a szobámba.
A gyerekkorom, a legkedvesebb emlékeim mind itt.
Óvatosan leemeltem a dobozka fedelét. Egy kis, összehajtott rajzocskát találtam benne, egy tenger kék követ,amit még a dédimtől kaptam. Egy hajas babát, ami már szinte porból állt. Kincses térképet, amit egy régen bezárt étteremben kaptam. Egy ólomkatonát, amit apu adott karácsonykor, amikor a hideg télben a kandalló mellett üldögéltünk és mesélt nekem minden csodás dologról..

***

Majdnem lekéstük a gépünket, mert nem ébresztett az ébresztő óra. Reggelizni se volt időnk, csak rohantunk hogy odaérhessünk. Láttam a napfelkeltét a gépről. A felhők rózsaszín vattacukor alakban úsztak keresztül az égen. Egyre tudtam csak gondolni.. mi lesz velem ezután? Niallal mi lesz? A többi barátom vajon emlékezni fog rám? Mikor jöhetek vissza ha egyáltalán visszajöhetek ...