2013. október 27., vasárnap

13. fejezet

Don't let me fall

Sajnálom hogy eddig nem hoztam új részt... de most itt van :3 a következő rész 6 pipa és 5 komi után jön.. hajrá ha minél hamarabb szeretnétek olvasni ^^
Zene

Niallal már nagyon régen beszéltem...
Semmi életjelet nem adott magáról. 
Talán fel kéne hívnom, vagy most ez nem a legjobb pillanat rá?
Eléggé egyedül vagyok, két napja anyu megint elutazott, Klau elment Eszterrel és a szüleivel nyaralni, mert Klauék szüleinek elhúzódott a munkája.
Nyár van és fogalmam sincs hogy mit csináljak.. minden ismerősöm nyaral vagy elfoglalt...
Lassan dél, csinálnom kéne magamnak valami ehetőt...de most túl lusta vagyok..inkább elmennék megint a Nando's-ba.
A szobám felé vettem az irányt és megkerestem a perselyemet. Még régen karácsonyra kaptam és muffin alakja van. Egyszerűen imádni való. Nézzük mennyi van benne..hát ez nem sok ... csak pár font.. de nézzünk körül. Az egész lakásban kutatni kezdtem a matracok alatt a párnák között a polcokon a szekrényekben. Tádáá gyors pénzkeresésnek eredménye is van. Össze jött egy kiadós ebédre való és még marad is belőle valami. Kint szokás szerint esik az eső...még szerencse hogy nem is olyan régen vettem egy pár nagyon aranyos csizmát. Eljött az ideje hogy felavassam a kicsikét. Gyorsan a lábamra kaptam őket és sietve mentem az étterem felé, már rettenetesen éhes voltam.
A szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből..szép kis vihar mondhatom.  Épp hogy csak betoppantam, olyan jó illatok hívogattak beljebb.....leírhatatlan volt. Helyet is foglaltam egy radiátorhoz közeli asztalnál. A pincérek szinte versenyeztek, ki vegye fel a rendelésemet. 
Nem kellett sokat várnom, egy egész terülj terülj asztalkám tárult elém. Egyre izgatottabban hajoltam az ételek fölé.

***

Mint egy jóllakott napközis, úgy dőltem hátra a székemre. A telefonom hangjára lettem figyelmes. SMS-t kaptam. Niall... mit akarhat? Talán megmagyarázná mért tűnt el?..

"Fordulj meg!"
zene
Amint az utasítást teljesítettem egy ismerős szempárral és annak elragadó mosolyával találtam szemben magam. Annyira örültem hogy újra láthatom, egyből a nyakába ugrottam. Még szerencse hogy ült, különben elestünk volna. Egyáltalán nem számított arra hogy így reagálok mikor megpillantom.

-Niall! Annyira hiányoztál.. vagy is hogy nem tudtam mi van veled... hová tűntél?
-Én is örülök hogy látlak! Sajnálom hogy nem találkoztunk, de elfoglalt voltam mostanában meg egy kissé összezavarodtam.
-Uhmm.. értem. És mi csináltál mostanában?
-Elköltöztem..
Erre nem tudtam sokat mondani... egyre érdekesebbé kezdett válni a csizmám...egyre csak azt nézegettem..
-Furcsa egy szakácsot itt látni-törte meg a csendet az előttem ülő szőke egyén.
-Jó is lenne ha az lennék-sóhajtottam.
-Mért vagy  itt ha olyan remekül sütsz?
-Lusta is vagyok-nevettem fel.
-Örülök a lustaságodnak hogy most látlak-nevetett-Anyukád hogy van?
-Nem rég ment vissza dolgozni... a többiek meg nyaralnak vagy mással vannak el..nagyrészt egyedül unatkozom mostanában...
-És most van valami programod?
-Kint zuhog az eső, vihar van... a hazajutáson kívül semmi.
-Feljöhetsz hozzám, nem lakok messze innen-mosolygott.
-Rendben-kifizettem a rendeléseimet és megkerestem a még mindig ázott esernyőmet.
Amint megtaláltam igyekeztem Niallhoz aki a kijáratnál várt. Hirtelen felkapott.
-Tartanád az esernyőt?
-Ő.. persze...
-De azért kapaszkodj is!
Gyorsan haladtunk utcáról utcára. Nem telt sok időbe hogy odaérjünk a lakáshoz. 
-Megérkeztünk-tett le Niall. Ez az esernyő nem sokat segített-kezdte kicsavarni a vizet a pulcsijának az ujjából ezt követően előkapta a kulcsokat a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Én csak álltam és bámultam befelé míg Niall lekapta a cipőit.
-Bejöhetsz. Ez nem denevér barlang-nevetett.
Lassan besétáltam és körülnéztem. Niall pedig eltűnt egy szobában, amikor visszatért, kezében száraz ruhát nyújtott át nekem.
-Ahogy te mondtad vedd fel ezeket nehogy megfázz nekem!Arra találod a fürdőt-mutatott jobbra.
Gyorsan átöltöztem és leültem a kanapéra. Tudtam h elég gazdagok Klauék szülei de hogy ennyire. Ez egy komplett teljesen felszerelt modern lakás...még nekünk sincs ilyen..
Megpillantottam a polcon egy albumot ahogy kinyitottam nem tudtam nem mosolyogni. Niallék voltak még kicsin.
-Mi jót találtál?-jött be egy-egy bögrével a kezében.
-Egy albumot..-nem tudtam volna még jobban elmosolyogni.
-Ez mind nagyon régen volt-kivette a kezemből az albumot és egy bögrével helyettesítette-A vihar nemsokára eláll, addig mit szeretnél tenni?
-Ebben a pár hétben ezzel bajlódtatok hogy berendezzétek?
-Inkább csak otthonossá tettük..már munkát is találtam.
-Wow és mit?
-Foci edző vagyok,főbbként kis srácokkal foglalkozok.Nagyon jó meló és nagyjából meg lehet élni belőle.
-És Felitici?
-Eleinte még beszéltünk, de mostanában már nem nagyon...-eléggé rossz témára értem...
-Ne szomorkodj nagyfiú!-ütöttem bele játékosan a vállába-elég nagy ez a lakás a bújócskához?-néztem körbe.
-Igen.. de.. most nem mondod komolyan hogy azt akarsz játszani?- nevetett.
-De! Szerintem vicces lesz. Nem elég megtalálnia másikat,még el is kell kapni.
-Jól van. Benne vagyok!
-Akkor te kezdj számolni én pedig megkeresem a legjobb helyet.
Amint elkezdett számolni a kanapén ülő szőke fiú én futásnak eredtem és mindenhol a legjobb búvóhelyet kerestem.
-68,68,70-hallatszott a számolás.
Gyorsan meg kell találnom hova bújhatok mert más nem maradt sok időm. A választásom egy eldugottabb szoba gardróbjára esett. Ez a szoba teljesen üres volt.
-98,99,100! Megyek!
Lépteket hallottam mindenhonnan. Hirtelen elhúzódott a gardrób ajtaja és futni kezdtem.
-Nem menekülhetsz sokáig!
-Dehogynem! Sosem kapsz el!-nevettem. 
zene
Kétszer már sikerült kicseleznem, lassan kifárad és akkor nyertem.
Épp a kanapénál néztem, merre lehet, mikor a semmiből a kanapén találtam magamat Niall alatt.
-Mondtam hogy megfoglak-mosolygott.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat a fogásából de hiába..
-Jól van Horan! Most az egyszer nyertél. De ez többször nem fordul elő!
-De kis morcos itt valaki, majd azt meglátjuk.
Kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból. Elvesztem kék tekintetében. Mintha minden gondom egy csettintésre megoldódott volna, minden megszűnt létezni körülöttem. Csak én és ő.
Szememet lassan behunytam.Az ajkaink összeértek, a nyelve bebocsátást kért, megadtam magam, nem ellenkeztem. Még a vihar sem tudott megijeszteni tudtam hogy biztonságban vagyok. 

3 megjegyzés: