Az első kritika a blogra

Ide is megérkezett az első kritika sok hasznos dologgal amiket majd fondorlatos módon kivitelezek :d nemsokára jönni fog a következő rész kérlek titeket hogy kommenteljetek az nagyon sokat jelentene nekem.
Itt elolvashatjátok a kritikát amire büszke vagyok:
http://blogdesign-helper.blogspot.hu/2014/02/kritika-5-6.html

ez pedig a második kritika:
http://carlahopedesingblog.blogspot.hu/

16. fejezet

Ha a testé az uralom, nem a léleké..

Nem vagy egyedül ezen a világon, hideg lelkek között keresd, mit rejt a szemem, a mi szívünk az egyetlen...

zene

Jelenpillanatban szinte bármit megtettem volna azért hogy azt a balesetet megelőzzem..bármit.

Gondolataimat meg-meg zavarta az ajtó túloldalán dörömbölő Kellin. Hogy nézhetnék a szemébe? Mit tennék? Ő nem Niall. Még ha Niall halottnak is hisz, nem csalhatom meg és meg se tudnám tenni...

Vagy negyedórája ülhettem tétlen, szomorkodva, sírva a szobában amikor elkezdtem körülnézni. a nyitott szekrényből látszott hogy egyhangú,fekete ruhákkal van tele, a szobában volt egy gördeszka, és egy gitár. Az egész szoba szürkésfehérre van festve. nem valami vidám...

-A szobámat és a családomat akarom a barátaimmal együtt!!-ordítottam.

A testem hirtelen maga irányított. Felálltam és lassan az ajtó felé sétáltam.

A test amibe kerültem az az ajtó mögötti embert akarja. Mindennél jobban. már a kilincsen volt a kezem mikor végre átvettem az uralmat. Visszasiettem a szoba végébe és próbáltam kideríteni mi lehetett ez. Talán csak nem szoktam meg hogy irányítanom kell a testem, túlságosan hozzászoktam az ösztönös cselekedetekhez, vagy még nem töltött el a lelkem elég időt ebben a testben? Vagy talán a lány és eközött a fiú között túl erős volt a kémia? Talán szimplán nem fogad el ez a test.

*Kellin szemszöge

Ütöttem az ajtót és kérleltem hogy engedjen be. Nem tudom mi lehet vele...Eddig mindig örült ha vele töltöttem egy kis időt is. Túl régóta vagyunk együtt hogy ne érezzem, szenved. Amit nem hagyhatok.Utoljára kérleltem hogy engedjen be amikor egy kicsit megmozdult a kilincs, de semmi. Az ajtó még mindig zárva.

-Kérlek...engedj be..ígérem minden rendben lesz.

-A világon semmi sem lesz már rendben!-jött a válasz.

Elkezdtem dúdolni az egyik kedvenc dalát:zene

-Csak hagyj békén. Kérlek-hangja elgyötört és fájdalmas

***

Már kezdett beesteledni amikor hallottam egy kis kattanást. Vártam pár percet mire újból megpróbálkoztam volna azzal hogy bejussak Rose-hoz.

Az ajtó kitárult, minden amit láttam az volt hogy Rose összekuporodva kisírt szemmel ücsörög a padlón.

-Nincs semmi baj, itt vagyok és vigyázok rád-öleltem magamhoz.

zene

*Rose szemszöge

Mintha egy csettintésre minden megjavult volna amikor éreztem hogy átölel. Mikor éreztem teste melegét, illatát, szíve minden egyes dobbanását.

15. fejezet

Amikor kinyitottam a szemem, egy idősebb nőt és egy fiút pillantottam meg.
Megpróbáltam felülni de éles fájdalom hasított a csuklómba.
Ugye nem? Azt ne mondják hogy ez az idióta eret vágott és ettől halt meg...

-Kicsim jól vagy?-hajolt közelebb a nő-Ne merészelj többet pengével eret vágni, se semmi mást tenni amivel magadban teszel kárt.Majdnem meghaltál. Mit tettem volna ha meghalsz? A szívem szakadt volna meg!

Ahelyett hogy figyeltem volna a nőre, behunytam a szemem és próbáltam elaludni. Törekvéseimet egy orvos zavarta meg.
Jó napot! Mivel az állapota stabil, ezért még ma hazamehet.

***
Egy teljesen idegen házban találtam magam. Első dolgom volt hogy belenézzek egy tükörbe.
Bementem a fürdőbe.

Mi az isten?!?!-ordítottam. Hosszú barna haj..feketés csíkokkal...tetoválások...fültágító...na jó én most futok ki a világból...Miééééért?
Nehezebb dolgom lesz mint hittem..Miért pont ez a test...gyönyörű, csak egyáltalán nem tartozom bele...és vagy 5 centivel magasabb vagyok...pff öljetek meg.

***

Miután befejeztem azt hogy a halálomon legyek Az "anyám" felszólt az emeletre:
-Itt van Kellin.
-Ki?-pislogtam nagyokat.
-A barátod. Kellin.
-M-mindjárt megyek...

Lekocogtam a lépcsőn és újabb sokk ért.

az elvileges "barátom"

Könnyek gyűltek a szemembe, legbelül még mindig azt reméltem hogy Niallt pillantom meg.

Felfutottam az emeletre és bezárkóztam egy szobába.

Csak sírtam és sírtam annak ellenére hogy Kellin jópárszor próbálta meg kinyitni az ajtót sikertelenül és kérlelt hogy engedjem be.

-Rose! Ne csináld ezt. Nekem bármit elmondhatsz. Engedj be kicsim!

-Hagyjál békén! Menj innen....-csak egyedül akartam lenni.

zeneFájt hogy Niallék halottnak hisznek, hogy anya talán a temetésemet kezdi el szervezni...hogy talán nem kapom vissza Niallt...a szívem szakadt meg...

14. fejezet

Lassan egy éve hogy Niall a barátom. Sosem tudjuk megunni egymást, most is hozzá igyekszem.De előbb lepakolom a cuccaimat mert edzésről jövök. Kitaláltam hogy megtanulok kézilabdázni.... eddig nem nagyon jött össze de nem adom fel. 

Újra nyár van, de idén nem tervezem hogy dolgozni mennék, nyári tervek közözött szerepel amellett hogy kézizek, megtanulok gördeszkázni is.

Majd Niall megtanít rá, ő már vagy 2 éve deszkázik. 

Anya ma szabadnapot kapott 2 hétre, ezért itthon lesz. Hamar hazaértem köszöntem anyunak és mentem fel zuhanyozni.

Sietősen felöltöztem és már indultam is az úton visszafordultam elköszönni anyutól mikor hirtelen 
mindent ellepett a sötétség.
Sötét lett körülöttem.Hová kerültem? Mi történt?

Zene
Arra eszméltem hogy vakító világosság vesz körül, és hogy egy fehér ruha van rajtam.

-Gyere velem-szólt távolról egy hang.
-Ki vagy te? És mit keresek itt? Hol vagyok egyáltalán?
-A mennyben vagy, elütött egy autó, és már nem tudtak megmenteni.
-Hogy micsoda???? Nem, ez nem lehet! Most minden jó volt.Vissza kell kerülnöm!
-Nem lehet.
-Csak van valami módja hogy visszakerüljek.....Kivel kell beszélnem hogy visszakerüljek?
-Kövess.

Egy hideg kövezett folyosón haladtunk végig, ami egy nagy ajtóhoz vezetett.
Az ajtó túloldalán egy iroda szerűség volt, egy nagy asztal, az asztalnál egy sötét ruhás nő ült.

-Minden bizonnyal te vagy Rose igaz?
-Igen. Hogyan juthatok vissza? minden képpen vissza kell jutnom kérem!-törtem ki
-Nyugalom. Túl hamar haltál meg,ezért természetesen vissza kell menned hogy az egyensúly megmaradjon. De a saját testedbe nem kerülhetsz vissza. A balesetben ..fogalmazzunk úgy, hogy tönkrement.
-De hát akkor hogyan jutok vissza? Ha nem a saját testembe?
-Nem sokára balesetet szenved egy lány, az ő testében visszakerülhetsz.
-De mi lesz a családommal, a barátaimmal? Mi van velük most?
Rámutatott egy ablakra, és amikor belenéztem láttam hogy mindenki a kórházban van a testem körül. Sírnak. Még Niall Klau, Eszti is ott van.
-Te jó ég!-semmi mást nem tudtam mondani. Sírni tudtam volna, de mivel a lelkem van csak ami megmaradt belőlem, nem tudtam.

-Újra kell kezdened mindent. A lány neve ugyan úgy Rose.R ose Sorak. Ugyan annyi idős mint te, van barátja, csak az anyja él, az apja balesetben meghalt. Mondhatjuk hogy majdnem ugyan olyan lesz az életed.
-De...nem is ismerem őket, ha van barátja az még nagyobb baj mert nekem ott van Niall! És mi lesz anyával?
-Nem fognak felismerni mert nem ugyan azt a testet kapod vissza..
-Ez világos.. de nem próbálhatom meg hogy rám ismerjenek?
-Ez teljességgel lehetetlen.Nem fognak rádismerni...
-Egy próbát csak megér... nem?
-Próbálkozni lehet, de egy idő után bele kell törődnöd ha nem sikerül. Most viszont menned kell, A mostani tested bevitték a kórházba. Nemsokára itt lesz annak a lánynak a lelke, ha nem cserész helyet a lelkével időben akkor......szóval sietned kell.

Visszasiettem oda ahová érkeztem, vártam hogy a lány megérkezzen amint mellém került, az angyal aki elkísért egyből leküldött.

Hírek

Folytatódik a blog,  új szereplőkkel, néhány régi szereplő eltűnik, és új történésekkel.