Ha a testé az uralom, nem a léleké..
Nem vagy egyedül ezen a világon, hideg lelkek között keresd, mit rejt a szemem, a mi szívünk az egyetlen...
Jelenpillanatban szinte bármit megtettem volna azért hogy azt a balesetet megelőzzem..bármit.
Gondolataimat meg-meg zavarta az ajtó túloldalán dörömbölő Kellin. Hogy nézhetnék a szemébe? Mit tennék? Ő nem Niall. Még ha Niall halottnak is hisz, nem csalhatom meg és meg se tudnám tenni...
Vagy negyedórája ülhettem tétlen, szomorkodva, sírva a szobában amikor elkezdtem körülnézni. a nyitott szekrényből látszott hogy egyhangú,fekete ruhákkal van tele, a szobában volt egy gördeszka, és egy gitár. Az egész szoba szürkésfehérre van festve. nem valami vidám...
-A szobámat és a családomat akarom a barátaimmal együtt!!-ordítottam.
A testem hirtelen maga irányított. Felálltam és lassan az ajtó felé sétáltam.
A test amibe kerültem az az ajtó mögötti embert akarja. Mindennél jobban. már a kilincsen volt a kezem mikor végre átvettem az uralmat. Visszasiettem a szoba végébe és próbáltam kideríteni mi lehetett ez. Talán csak nem szoktam meg hogy irányítanom kell a testem, túlságosan hozzászoktam az ösztönös cselekedetekhez, vagy még nem töltött el a lelkem elég időt ebben a testben? Vagy talán a lány és eközött a fiú között túl erős volt a kémia? Talán szimplán nem fogad el ez a test.
*Kellin szemszöge
Ütöttem az ajtót és kérleltem hogy engedjen be. Nem tudom mi lehet vele...Eddig mindig örült ha vele töltöttem egy kis időt is. Túl régóta vagyunk együtt hogy ne érezzem, szenved. Amit nem hagyhatok.Utoljára kérleltem hogy engedjen be amikor egy kicsit megmozdult a kilincs, de semmi. Az ajtó még mindig zárva.
-Kérlek...engedj be..ígérem minden rendben lesz.
-A világon semmi sem lesz már rendben!-jött a válasz.
Elkezdtem dúdolni az egyik kedvenc dalát:zene
-Csak hagyj békén. Kérlek-hangja elgyötört és fájdalmas
***
Már kezdett beesteledni amikor hallottam egy kis kattanást. Vártam pár percet mire újból megpróbálkoztam volna azzal hogy bejussak Rose-hoz.
Az ajtó kitárult, minden amit láttam az volt hogy Rose összekuporodva kisírt szemmel ücsörög a padlón.
-Nincs semmi baj, itt vagyok és vigyázok rád-öleltem magamhoz.
*Rose szemszöge
Mintha egy csettintésre minden megjavult volna amikor éreztem hogy átölel. Mikor éreztem teste melegét, illatát, szíve minden egyes dobbanását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése