Ide is megérkezett az első kritika sok hasznos dologgal amiket majd fondorlatos módon kivitelezek :d nemsokára jönni fog a következő rész kérlek titeket hogy kommenteljetek az nagyon sokat jelentene nekem.
Itt elolvashatjátok a kritikát amire büszke vagyok:
http://blogdesign-helper.blogspot.hu/2014/02/kritika-5-6.html
ez pedig a második kritika:
http://carlahopedesingblog.blogspot.hu/
2014. február 22., szombat
2014. február 7., péntek
16. fejezet
Ha a testé az uralom, nem a léleké..
Nem vagy egyedül ezen a világon, hideg lelkek között keresd, mit rejt a szemem, a mi szívünk az egyetlen...
Jelenpillanatban szinte bármit megtettem volna azért hogy azt a balesetet megelőzzem..bármit.
Gondolataimat meg-meg zavarta az ajtó túloldalán dörömbölő Kellin. Hogy nézhetnék a szemébe? Mit tennék? Ő nem Niall. Még ha Niall halottnak is hisz, nem csalhatom meg és meg se tudnám tenni...
Vagy negyedórája ülhettem tétlen, szomorkodva, sírva a szobában amikor elkezdtem körülnézni. a nyitott szekrényből látszott hogy egyhangú,fekete ruhákkal van tele, a szobában volt egy gördeszka, és egy gitár. Az egész szoba szürkésfehérre van festve. nem valami vidám...
-A szobámat és a családomat akarom a barátaimmal együtt!!-ordítottam.
A testem hirtelen maga irányított. Felálltam és lassan az ajtó felé sétáltam.
A test amibe kerültem az az ajtó mögötti embert akarja. Mindennél jobban. már a kilincsen volt a kezem mikor végre átvettem az uralmat. Visszasiettem a szoba végébe és próbáltam kideríteni mi lehetett ez. Talán csak nem szoktam meg hogy irányítanom kell a testem, túlságosan hozzászoktam az ösztönös cselekedetekhez, vagy még nem töltött el a lelkem elég időt ebben a testben? Vagy talán a lány és eközött a fiú között túl erős volt a kémia? Talán szimplán nem fogad el ez a test.
*Kellin szemszöge
Ütöttem az ajtót és kérleltem hogy engedjen be. Nem tudom mi lehet vele...Eddig mindig örült ha vele töltöttem egy kis időt is. Túl régóta vagyunk együtt hogy ne érezzem, szenved. Amit nem hagyhatok.Utoljára kérleltem hogy engedjen be amikor egy kicsit megmozdult a kilincs, de semmi. Az ajtó még mindig zárva.
-Kérlek...engedj be..ígérem minden rendben lesz.
-A világon semmi sem lesz már rendben!-jött a válasz.
Elkezdtem dúdolni az egyik kedvenc dalát:zene
-Csak hagyj békén. Kérlek-hangja elgyötört és fájdalmas
***
Már kezdett beesteledni amikor hallottam egy kis kattanást. Vártam pár percet mire újból megpróbálkoztam volna azzal hogy bejussak Rose-hoz.
Az ajtó kitárult, minden amit láttam az volt hogy Rose összekuporodva kisírt szemmel ücsörög a padlón.
-Nincs semmi baj, itt vagyok és vigyázok rád-öleltem magamhoz.
*Rose szemszöge
Mintha egy csettintésre minden megjavult volna amikor éreztem hogy átölel. Mikor éreztem teste melegét, illatát, szíve minden egyes dobbanását.
2014. február 1., szombat
15. fejezet
Megpróbáltam felülni de éles fájdalom hasított a csuklómba.
Ugye nem? Azt ne mondják hogy ez az idióta eret vágott és ettől halt meg...
-Kicsim jól vagy?-hajolt közelebb a nő-Ne merészelj többet pengével eret vágni, se semmi mást tenni amivel magadban teszel kárt.Majdnem meghaltál. Mit tettem volna ha meghalsz? A szívem szakadt volna meg!
Ahelyett hogy figyeltem volna a nőre, behunytam a szemem és próbáltam elaludni. Törekvéseimet egy orvos zavarta meg.
Jó napot! Mivel az állapota stabil, ezért még ma hazamehet.
***
Egy teljesen idegen házban találtam magam. Első dolgom volt hogy belenézzek egy tükörbe.
Bementem a fürdőbe.
Mi az isten?!?!-ordítottam. Hosszú barna haj..feketés csíkokkal...tetoválások...fültágító...na jó én most futok ki a világból...Miééééért?
Nehezebb dolgom lesz mint hittem..Miért pont ez a test...gyönyörű, csak egyáltalán nem tartozom bele...és vagy 5 centivel magasabb vagyok...pff öljetek meg.
***
Miután befejeztem azt hogy a halálomon legyek Az "anyám" felszólt az emeletre:
-Itt van Kellin.
-Ki?-pislogtam nagyokat.
-A barátod. Kellin.
-M-mindjárt megyek...
Lekocogtam a lépcsőn és újabb sokk ért.
 |
| az elvileges "barátom" |
Felfutottam az emeletre és bezárkóztam egy szobába.
Csak sírtam és sírtam annak ellenére hogy Kellin jópárszor próbálta meg kinyitni az ajtót sikertelenül és kérlelt hogy engedjem be.
-Rose! Ne csináld ezt. Nekem bármit elmondhatsz. Engedj be kicsim!
-Hagyjál békén! Menj innen....-csak egyedül akartam lenni.
zeneFájt hogy Niallék halottnak hisznek, hogy anya talán a temetésemet kezdi el szervezni...hogy talán nem kapom vissza Niallt...a szívem szakadt meg...
14. fejezet
Újra nyár van, de idén nem tervezem hogy dolgozni mennék, nyári tervek közözött szerepel amellett hogy kézizek, megtanulok gördeszkázni is.
Majd Niall megtanít rá, ő már vagy 2 éve deszkázik.
Anya ma szabadnapot kapott 2 hétre, ezért itthon lesz. Hamar hazaértem köszöntem anyunak és mentem fel zuhanyozni.
Sietősen felöltöztem és már indultam is az úton visszafordultam elköszönni anyutól mikor hirtelen
mindent ellepett a sötétség.
Sötét lett körülöttem.Hová kerültem? Mi történt?
Zene
Arra eszméltem hogy vakító világosság vesz körül, és hogy egy fehér ruha van rajtam.
-Gyere velem-szólt távolról egy hang.
-Ki vagy te? És mit keresek itt? Hol vagyok egyáltalán?
-A mennyben vagy, elütött egy autó, és már nem tudtak megmenteni.
-Hogy micsoda???? Nem, ez nem lehet! Most minden jó volt.Vissza kell kerülnöm!
-Nem lehet.
-Csak van valami módja hogy visszakerüljek.....Kivel kell beszélnem hogy visszakerüljek?
-Kövess.
Egy hideg kövezett folyosón haladtunk végig, ami egy nagy ajtóhoz vezetett.
Az ajtó túloldalán egy iroda szerűség volt, egy nagy asztal, az asztalnál egy sötét ruhás nő ült.
-Minden bizonnyal te vagy Rose igaz?
-Igen. Hogyan juthatok vissza? minden képpen vissza kell jutnom kérem!-törtem ki
-Nyugalom. Túl hamar haltál meg,ezért természetesen vissza kell menned hogy az egyensúly megmaradjon. De a saját testedbe nem kerülhetsz vissza. A balesetben ..fogalmazzunk úgy, hogy tönkrement.
-De hát akkor hogyan jutok vissza? Ha nem a saját testembe?
-Nem sokára balesetet szenved egy lány, az ő testében visszakerülhetsz.
-De mi lesz a családommal, a barátaimmal? Mi van velük most?
Rámutatott egy ablakra, és amikor belenéztem láttam hogy mindenki a kórházban van a testem körül. Sírnak. Még Niall Klau, Eszti is ott van.
-Te jó ég!-semmi mást nem tudtam mondani. Sírni tudtam volna, de mivel a lelkem van csak ami megmaradt belőlem, nem tudtam.
-Újra kell kezdened mindent. A lány neve ugyan úgy Rose.R ose Sorak. Ugyan annyi idős mint te, van barátja, csak az anyja él, az apja balesetben meghalt. Mondhatjuk hogy majdnem ugyan olyan lesz az életed.
-De...nem is ismerem őket, ha van barátja az még nagyobb baj mert nekem ott van Niall! És mi lesz anyával?
-Nem fognak felismerni mert nem ugyan azt a testet kapod vissza..
-Ez világos.. de nem próbálhatom meg hogy rám ismerjenek?
-Ez teljességgel lehetetlen.Nem fognak rádismerni...
-Egy próbát csak megér... nem?
-Próbálkozni lehet, de egy idő után bele kell törődnöd ha nem sikerül. Most viszont menned kell, A mostani tested bevitték a kórházba. Nemsokára itt lesz annak a lánynak a lelke, ha nem cserész helyet a lelkével időben akkor......szóval sietned kell.
Visszasiettem oda ahová érkeztem, vártam hogy a lány megérkezzen amint mellém került, az angyal aki elkísért egyből leküldött.
2013. október 27., vasárnap
13. fejezet
Don't let me fall
Sajnálom hogy eddig nem hoztam új részt... de most itt van :3 a következő rész 6 pipa és 5 komi után jön.. hajrá ha minél hamarabb szeretnétek olvasni ^^
Zene
Niallal már nagyon régen beszéltem...
Semmi életjelet nem adott magáról.
Talán fel kéne hívnom, vagy most ez nem a legjobb pillanat rá?
Eléggé egyedül vagyok, két napja anyu megint elutazott, Klau elment Eszterrel és a szüleivel nyaralni, mert Klauék szüleinek elhúzódott a munkája.
Nyár van és fogalmam sincs hogy mit csináljak.. minden ismerősöm nyaral vagy elfoglalt...
Lassan dél, csinálnom kéne magamnak valami ehetőt...de most túl lusta vagyok..inkább elmennék megint a Nando's-ba.
A szobám felé vettem az irányt és megkerestem a perselyemet. Még régen karácsonyra kaptam és muffin alakja van. Egyszerűen imádni való. Nézzük mennyi van benne..hát ez nem sok ... csak pár font.. de nézzünk körül. Az egész lakásban kutatni kezdtem a matracok alatt a párnák között a polcokon a szekrényekben. Tádáá gyors pénzkeresésnek eredménye is van. Össze jött egy kiadós ebédre való és még marad is belőle valami. Kint szokás szerint esik az eső...még szerencse hogy nem is olyan régen vettem egy pár nagyon aranyos csizmát. Eljött az ideje hogy felavassam a kicsikét. Gyorsan a lábamra kaptam őket és sietve mentem az étterem felé, már rettenetesen éhes voltam.
A szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből..szép kis vihar mondhatom. Épp hogy csak betoppantam, olyan jó illatok hívogattak beljebb.....leírhatatlan volt. Helyet is foglaltam egy radiátorhoz közeli asztalnál. A pincérek szinte versenyeztek, ki vegye fel a rendelésemet.
Nem kellett sokat várnom, egy egész terülj terülj asztalkám tárult elém. Egyre izgatottabban hajoltam az ételek fölé.
***
Mint egy jóllakott napközis, úgy dőltem hátra a székemre. A telefonom hangjára lettem figyelmes. SMS-t kaptam. Niall... mit akarhat? Talán megmagyarázná mért tűnt el?..
"Fordulj meg!"
zene
Amint az utasítást teljesítettem egy ismerős szempárral és annak elragadó mosolyával találtam szemben magam. Annyira örültem hogy újra láthatom, egyből a nyakába ugrottam. Még szerencse hogy ült, különben elestünk volna. Egyáltalán nem számított arra hogy így reagálok mikor megpillantom.
-Niall! Annyira hiányoztál.. vagy is hogy nem tudtam mi van veled... hová tűntél?
-Én is örülök hogy látlak! Sajnálom hogy nem találkoztunk, de elfoglalt voltam mostanában meg egy kissé összezavarodtam.
-Uhmm.. értem. És mi csináltál mostanában?
-Elköltöztem..
Erre nem tudtam sokat mondani... egyre érdekesebbé kezdett válni a csizmám...egyre csak azt nézegettem..
-Furcsa egy szakácsot itt látni-törte meg a csendet az előttem ülő szőke egyén.
-Jó is lenne ha az lennék-sóhajtottam.
-Mért vagy itt ha olyan remekül sütsz?
-Lusta is vagyok-nevettem fel.
-Örülök a lustaságodnak hogy most látlak-nevetett-Anyukád hogy van?
-Nem rég ment vissza dolgozni... a többiek meg nyaralnak vagy mással vannak el..nagyrészt egyedül unatkozom mostanában...
-És most van valami programod?
-Kint zuhog az eső, vihar van... a hazajutáson kívül semmi.
-Feljöhetsz hozzám, nem lakok messze innen-mosolygott.
-Rendben-kifizettem a rendeléseimet és megkerestem a még mindig ázott esernyőmet.
Amint megtaláltam igyekeztem Niallhoz aki a kijáratnál várt. Hirtelen felkapott.
-Tartanád az esernyőt?
-Ő.. persze...
-De azért kapaszkodj is!
Gyorsan haladtunk utcáról utcára. Nem telt sok időbe hogy odaérjünk a lakáshoz.
-Megérkeztünk-tett le Niall. Ez az esernyő nem sokat segített-kezdte kicsavarni a vizet a pulcsijának az ujjából ezt követően előkapta a kulcsokat a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Én csak álltam és bámultam befelé míg Niall lekapta a cipőit.
-Bejöhetsz. Ez nem denevér barlang-nevetett.
Lassan besétáltam és körülnéztem. Niall pedig eltűnt egy szobában, amikor visszatért, kezében száraz ruhát nyújtott át nekem.
-Ahogy te mondtad vedd fel ezeket nehogy megfázz nekem!Arra találod a fürdőt-mutatott jobbra.
Gyorsan átöltöztem és leültem a kanapéra. Tudtam h elég gazdagok Klauék szülei de hogy ennyire. Ez egy komplett teljesen felszerelt modern lakás...még nekünk sincs ilyen..
Megpillantottam a polcon egy albumot ahogy kinyitottam nem tudtam nem mosolyogni. Niallék voltak még kicsin.
-Mi jót találtál?-jött be egy-egy bögrével a kezében.
-Egy albumot..-nem tudtam volna még jobban elmosolyogni.
-Ez mind nagyon régen volt-kivette a kezemből az albumot és egy bögrével helyettesítette-A vihar nemsokára eláll, addig mit szeretnél tenni?
-Ebben a pár hétben ezzel bajlódtatok hogy berendezzétek?
-Inkább csak otthonossá tettük..már munkát is találtam.
-Wow és mit?
-Foci edző vagyok,főbbként kis srácokkal foglalkozok.Nagyon jó meló és nagyjából meg lehet élni belőle.
-És Felitici?
-Eleinte még beszéltünk, de mostanában már nem nagyon...-eléggé rossz témára értem...
-Ne szomorkodj nagyfiú!-ütöttem bele játékosan a vállába-elég nagy ez a lakás a bújócskához?-néztem körbe.
-Igen.. de.. most nem mondod komolyan hogy azt akarsz játszani?- nevetett.
-De! Szerintem vicces lesz. Nem elég megtalálnia másikat,még el is kell kapni.
-Jól van. Benne vagyok!
-Akkor te kezdj számolni én pedig megkeresem a legjobb helyet.
Amint elkezdett számolni a kanapén ülő szőke fiú én futásnak eredtem és mindenhol a legjobb búvóhelyet kerestem.
-68,68,70-hallatszott a számolás.
Gyorsan meg kell találnom hova bújhatok mert más nem maradt sok időm. A választásom egy eldugottabb szoba gardróbjára esett. Ez a szoba teljesen üres volt.
-98,99,100! Megyek!
Lépteket hallottam mindenhonnan. Hirtelen elhúzódott a gardrób ajtaja és futni kezdtem.
-Nem menekülhetsz sokáig!
-Dehogynem! Sosem kapsz el!-nevettem.
zene
Kétszer már sikerült kicseleznem, lassan kifárad és akkor nyertem.
Épp a kanapénál néztem, merre lehet, mikor a semmiből a kanapén találtam magamat Niall alatt.
-Mondtam hogy megfoglak-mosolygott.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat a fogásából de hiába..
-Jól van Horan! Most az egyszer nyertél. De ez többször nem fordul elő!
-De kis morcos itt valaki, majd azt meglátjuk.
Kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból. Elvesztem kék tekintetében. Mintha minden gondom egy csettintésre megoldódott volna, minden megszűnt létezni körülöttem. Csak én és ő.
Szememet lassan behunytam.Az ajkaink összeértek, a nyelve bebocsátást kért, megadtam magam, nem ellenkeztem. Még a vihar sem tudott megijeszteni tudtam hogy biztonságban vagyok.
Niallal már nagyon régen beszéltem...
Semmi életjelet nem adott magáról.
Talán fel kéne hívnom, vagy most ez nem a legjobb pillanat rá?
Eléggé egyedül vagyok, két napja anyu megint elutazott, Klau elment Eszterrel és a szüleivel nyaralni, mert Klauék szüleinek elhúzódott a munkája.
Nyár van és fogalmam sincs hogy mit csináljak.. minden ismerősöm nyaral vagy elfoglalt...
Lassan dél, csinálnom kéne magamnak valami ehetőt...de most túl lusta vagyok..inkább elmennék megint a Nando's-ba.
A szobám felé vettem az irányt és megkerestem a perselyemet. Még régen karácsonyra kaptam és muffin alakja van. Egyszerűen imádni való. Nézzük mennyi van benne..hát ez nem sok ... csak pár font.. de nézzünk körül. Az egész lakásban kutatni kezdtem a matracok alatt a párnák között a polcokon a szekrényekben. Tádáá gyors pénzkeresésnek eredménye is van. Össze jött egy kiadós ebédre való és még marad is belőle valami. Kint szokás szerint esik az eső...még szerencse hogy nem is olyan régen vettem egy pár nagyon aranyos csizmát. Eljött az ideje hogy felavassam a kicsikét. Gyorsan a lábamra kaptam őket és sietve mentem az étterem felé, már rettenetesen éhes voltam.
A szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből..szép kis vihar mondhatom. Épp hogy csak betoppantam, olyan jó illatok hívogattak beljebb.....leírhatatlan volt. Helyet is foglaltam egy radiátorhoz közeli asztalnál. A pincérek szinte versenyeztek, ki vegye fel a rendelésemet.
Nem kellett sokat várnom, egy egész terülj terülj asztalkám tárult elém. Egyre izgatottabban hajoltam az ételek fölé.
***
Mint egy jóllakott napközis, úgy dőltem hátra a székemre. A telefonom hangjára lettem figyelmes. SMS-t kaptam. Niall... mit akarhat? Talán megmagyarázná mért tűnt el?..
"Fordulj meg!"
zene
Amint az utasítást teljesítettem egy ismerős szempárral és annak elragadó mosolyával találtam szemben magam. Annyira örültem hogy újra láthatom, egyből a nyakába ugrottam. Még szerencse hogy ült, különben elestünk volna. Egyáltalán nem számított arra hogy így reagálok mikor megpillantom.
-Niall! Annyira hiányoztál.. vagy is hogy nem tudtam mi van veled... hová tűntél?
-Én is örülök hogy látlak! Sajnálom hogy nem találkoztunk, de elfoglalt voltam mostanában meg egy kissé összezavarodtam.
-Uhmm.. értem. És mi csináltál mostanában?
-Elköltöztem..
Erre nem tudtam sokat mondani... egyre érdekesebbé kezdett válni a csizmám...egyre csak azt nézegettem..
-Furcsa egy szakácsot itt látni-törte meg a csendet az előttem ülő szőke egyén.
-Jó is lenne ha az lennék-sóhajtottam.
-Mért vagy itt ha olyan remekül sütsz?
-Lusta is vagyok-nevettem fel.
-Örülök a lustaságodnak hogy most látlak-nevetett-Anyukád hogy van?
-Nem rég ment vissza dolgozni... a többiek meg nyaralnak vagy mással vannak el..nagyrészt egyedül unatkozom mostanában...
-És most van valami programod?
-Kint zuhog az eső, vihar van... a hazajutáson kívül semmi.
-Feljöhetsz hozzám, nem lakok messze innen-mosolygott.
-Rendben-kifizettem a rendeléseimet és megkerestem a még mindig ázott esernyőmet.
Amint megtaláltam igyekeztem Niallhoz aki a kijáratnál várt. Hirtelen felkapott.
-Tartanád az esernyőt?
-Ő.. persze...
-De azért kapaszkodj is!
Gyorsan haladtunk utcáról utcára. Nem telt sok időbe hogy odaérjünk a lakáshoz.
-Megérkeztünk-tett le Niall. Ez az esernyő nem sokat segített-kezdte kicsavarni a vizet a pulcsijának az ujjából ezt követően előkapta a kulcsokat a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Én csak álltam és bámultam befelé míg Niall lekapta a cipőit.
-Bejöhetsz. Ez nem denevér barlang-nevetett.
Lassan besétáltam és körülnéztem. Niall pedig eltűnt egy szobában, amikor visszatért, kezében száraz ruhát nyújtott át nekem.
-Ahogy te mondtad vedd fel ezeket nehogy megfázz nekem!Arra találod a fürdőt-mutatott jobbra.
Gyorsan átöltöztem és leültem a kanapéra. Tudtam h elég gazdagok Klauék szülei de hogy ennyire. Ez egy komplett teljesen felszerelt modern lakás...még nekünk sincs ilyen..
Megpillantottam a polcon egy albumot ahogy kinyitottam nem tudtam nem mosolyogni. Niallék voltak még kicsin.
-Mi jót találtál?-jött be egy-egy bögrével a kezében.
-Egy albumot..-nem tudtam volna még jobban elmosolyogni.
-Ez mind nagyon régen volt-kivette a kezemből az albumot és egy bögrével helyettesítette-A vihar nemsokára eláll, addig mit szeretnél tenni?
-Ebben a pár hétben ezzel bajlódtatok hogy berendezzétek?
-Inkább csak otthonossá tettük..már munkát is találtam.
-Wow és mit?
-Foci edző vagyok,főbbként kis srácokkal foglalkozok.Nagyon jó meló és nagyjából meg lehet élni belőle.
-És Felitici?
-Eleinte még beszéltünk, de mostanában már nem nagyon...-eléggé rossz témára értem...
-Ne szomorkodj nagyfiú!-ütöttem bele játékosan a vállába-elég nagy ez a lakás a bújócskához?-néztem körbe.
-Igen.. de.. most nem mondod komolyan hogy azt akarsz játszani?- nevetett.
-De! Szerintem vicces lesz. Nem elég megtalálnia másikat,még el is kell kapni.
-Jól van. Benne vagyok!
-Akkor te kezdj számolni én pedig megkeresem a legjobb helyet.
Amint elkezdett számolni a kanapén ülő szőke fiú én futásnak eredtem és mindenhol a legjobb búvóhelyet kerestem.
-68,68,70-hallatszott a számolás.
Gyorsan meg kell találnom hova bújhatok mert más nem maradt sok időm. A választásom egy eldugottabb szoba gardróbjára esett. Ez a szoba teljesen üres volt.
-98,99,100! Megyek!
Lépteket hallottam mindenhonnan. Hirtelen elhúzódott a gardrób ajtaja és futni kezdtem.
-Nem menekülhetsz sokáig!
-Dehogynem! Sosem kapsz el!-nevettem.
zene
Kétszer már sikerült kicseleznem, lassan kifárad és akkor nyertem.
Épp a kanapénál néztem, merre lehet, mikor a semmiből a kanapén találtam magamat Niall alatt.
-Mondtam hogy megfoglak-mosolygott.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat a fogásából de hiába..
-Jól van Horan! Most az egyszer nyertél. De ez többször nem fordul elő!
-De kis morcos itt valaki, majd azt meglátjuk.
Kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból. Elvesztem kék tekintetében. Mintha minden gondom egy csettintésre megoldódott volna, minden megszűnt létezni körülöttem. Csak én és ő.
Szememet lassan behunytam.Az ajkaink összeértek, a nyelve bebocsátást kért, megadtam magam, nem ellenkeztem. Még a vihar sem tudott megijeszteni tudtam hogy biztonságban vagyok.
2013. október 12., szombat
Üdvözletem :3
Gondolom már észrevettétek hogy máshogyan néz ki a blog, ebben az én kezem van :$
Az eddig kitett linkeket piros színben találjátok meg, mostantól pedig narancs színben lesznek és ha rámentek akkor lesz piros, remélem nektek is ugyanannyira tetszik ez az újítás mint nekem ^_^
Telóról pedig piros *-* mik vannak :DD
Az új résszel kapcsolatban már csak 5 komi kell és már is hozom!
Sziasztok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)