3.fejezet

Az álom... mégis léteznek csodák?

 Az álmomban újra bulizni mentünk, és találkoztam azzal a sráccal akinek az a kiállhatatlan csaja van. De most semmi nem akadályozott meg hogy leüssem azt a lányt és bevallom, jól esett felpofozni, nézni ahogy elmenekül előlem.
Egész jó álom volt.
Zene
Visszaültem a srác mellé. Az álomban káprázatos kék szempár meredt rám. 
-Ez nem volt semmi-nevetett.
Elpirulva néztem bele kék szemébe.
-Már nagyon idegesített ahogy itt állt és nézett rám- magyarázkodtam neki.
-És én ugye nem idegesítelek? Mert ha igen akkor most szólj és már megyek is-mosolygott.
-Ne menj! Jól érzem magam veled-fogtam meg a kezét.
Átkarolt és én a fejemet a vállára hajtottam.Egyszerre megfogta az állam, úgy fordította az arcomat az övé felé. Még közelebb hajolt, majd megcsókolt. Behunytam a szememet, legbelül ordibáltam hogy te úr isteeeeeeen ez csak álom lehet!  De ez elég hamar véget ért.Felállt, megfogta a kezemet és maga után húzott be a házba. Még mindig szólt a zene, az embereken nem látszott hogy egy kicsit is fáradtak lennének a tánchoz. A keze a derekamon pihent, az enyém pedig a nyakában. Hozzám képest elég magas volt, nem nagyon értem fel, amikor súgni akartam neki valamit.Az erőfeszítéseket, amiket tettem ennek érdekében nem nagyon vette észre. Folytattuk a táncot, hirtelen valaki a derekam fölé tette a kezeit. Egy másik srác el akart kérni, hogy táncolhasson velem, de az akivel már kezdtem nagyon jól érezni magamat nem engedett. Egyik pillanatban bent a házban táncolok, a másikban már két srácot próbálok leállítani a verekedésről.
-Hagyjátok abba! Nem érek annyit hogy értem laposra verjétek egymást!- üvöltöttem ahogy csak tudtam.
A semmiből hangos csipogást hallottam, az órám volt az. Az egész csak álom lett volna? Ha igen akkor újra szeretném álmodni, nem érdekel milyen volt a vége.
Kimásztam az ágyból, álmosan mentem le a konyhába reggeliért.Levettem a szekrényből egy bögrét, feltettem a vizet forrni,és elővettem egy teafiltert. Amíg a vízre vártam, bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t.Nem telt sok időbe, és már fel is forrt a víz. Visszamentem a konyhába és megcsináltam a teát.Már csak meg kellett várnom amíg egy kicsit kihűl.Gyorsan elmentem lezuhanyozni és felöltöztem.Egy röpke pillantást vetettem az utcára,hogy megtudjam milyen az idő.Hűvös szél fújt,de sütött a nap.Felvettem egy nadrágot, egy toppot, és egy pulcsit aminek feltűrtem az ujját. Visszamentem a földszintre és megreggeliztem. Volt még egy kis időm, mielőtt megint munkába kellett volna mennem. 
Megcsináltam a hajamat, utána összepakoltam a cuccaimat amiket viszek munkába. Meghallottam hogy csörög a telefonom, de fogalmam se volt hogy hajnalban amikor hazaértem hová tehettem. A fürdőben, a zuhanyzó mellett találtam meg. Klau az.
-Szia! Hétvégén lenne kedved itt aludni nálunk? Már Esztert is kérdeztem de ő most nem ér rá..
-Szia ...őőő igen persze! Péntektől lesz egy hét szabadnapom.
-Akkor meg van a hétvégi programod! Majd erről még beszélünk most mennem kell. Szia!
-Okés majd beszélünk. Szia!
És ezzel le is tette a telefont. Még sosem aludtam Klauéknál. Tulajdonképpen csak párszor voltam náluk, amikor még kicsi voltam.
***
Becsuktam az ajtót és indultam a munkába.Most az egyszer nem voltam késésben így szép lassan beértem. Elice az étterem mögött várt a hátsó bejáratnál. Csoda történhetett velünk, mert általában az utolsó pillanatban érünk be.Az öltözőben sem kellett sietnünk.Valahogy rossz előérzetem volt. Elég furcsa ez a nap. Elkezdődött a műszakunk. Minden rendben ment, egymás után vittük ki a rendeléseket az asztalokhoz.
Épp az egyik távozó vendég asztalát szedtem le és indultam a tányérokkal a konyhába amikor megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben és hasra estem.A tányérok egy ideig a levegőben voltak aztán a földre érve darabokra estek. Elicék futottak hozzám hogy megnézzék,  nem lett valami bajom. Megpróbáltak lábra állítani de nem igazán sikerült. Kiment a bokám, a kezeimet lehorzsoltam, a lábamat pedig elvágta egy törött tányér darab. Elice futott a főnökünkhöz, hogy hívja be gyorsa a másik műszak dolgozóit, mert elvisz engem haza, hogy pihenhessek.
Nagyon kedves és megértő tud lenni a főnökünk. Elice bevitt az öltözőbe és bekötözte a lábamon lévő mély vágást, utána pedig hívott egy taxit.
-Ne aggódj gyorsan otthon leszel. Majd segítek neked.-mosolygott rám. Átkaroltam a nyakát, így botladoztunk el a taxiig. Elice kipattant a taxiból ami épp hogy leparkolt a ház előtt a kulcsokkal kinyitotta az ajtót majd kisegített a kocsiból és bementünk a nappaliba. Lefeküdtem a kanapéra, Elice pedig hozott nekem pokrócot, és párnákat a lábam alá.
-Nagyon köszönöm.-mondtam neki halkan.
-Semmit sem kell megköszönnöd. Neked hála ma nem kell estig ott lennem! -vigyorgott-Csináljak neked teát? Vagy esetleg kell még valami?-érdeklődött.
-Nem, köszönöm. Ha gondolod elmehetsz. én felhívom az egyik rokonomat hogy segítsen nekem ebben a pár napban.
Bólintott egyet majd elment. A táskámból megkerestem a telefonomat majd felhívtam az unokatesómat. Régebben nagyon sokat bolondoztunk együtt, de akkor még a környéken lakott.
Hét éves koromban aztán elköltöztek, mert az apja a városon kívül kapott munkát.
-Szia Meni! Nagyon jó hallani a hangodat. Ma a munkában elestem és kiment a bokám. Anyu nincs itthon. Megkérhetnélek hogy gyere át és amíg kicsit jobban nem leszek addig itt legyél?
-Szia! Hát persze. Úgy is gondoltam hogy már meg kéne látogatni téged, beszélgetni, hülyéskedni,, akkor a legközelebbi vonattal megyek.Pár órán belül  ott leszek!
Meni az, akire mindig lehet számítani.Neki teljesen mind egy, hogy a világ másik végén vagy-e, mert ha bármi bajod van ő jön és segít. Mellesleg nagyon jó társaság. Imádom őt.
Az alatt az idő alatt mialatt vártam rá, bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, semmi érdekeset nem találtam. A szempilláim egyre jobban elnehezedtek, és elaludtam.
Most arról álmodtam hogy Klauéknál vagyok. Kint vihar volt ezért forró csokit ittunk és párna csatáztunk. A semmiből megjelent egy galamb, amit Kevinnek neveztem el. Kevin nagyon aranyos kis galamb volt. Nem az a teljesen szürke fajta, hanem a káprázatos, mindenféle tollazatú. Etettük kenyér morzsával, amit csak találtunk.

***

Arra ébredtem hogy valaki kopog. Biztosan Meni lesz az.Elbotorkáltam az ajtóig, és kinyitottam. 
-Szia! Nagyon örülök hogy megint látlak!- ugrottam a nyakába... már amennyire ez lehetséges volt.
-Szia!Te jó ég már nagyon hiányoztál-ölelt vissza szorosan-Hogyan estél el?
-Nem figyeltem a lábam elé és a felgyűrődött szőnyeget sem vettem észre.
Menivel visszabotorkáltam a kanapéra, és beszélgettünk.                     
Lassan  beesteledett mi pedig felmentünk egy-egy bögre teával a szobámba. Skype-oltunk a csajokkal, ők még nem ismerték Menit. Fél óra után ugyan úgy beszélgettek vele mint ahogy mi szoktunk. Semmi kínos csönd. Ennek nagyon örültem. Klau őt is elhívta hozzájuk....

Lekapcsoltuk a laptopot és elmentünk aludni.

-Nem hiszem hogy el tudok menni Klauhoz veled-mondta halkan Meni.
-De mért? Látszott hogy szimpi vagy nekik ? Valami baj van?-kérdeztem
- Az iskolaipapírokat még nem rendeztük el... és szombatig ezeket le kell tudni.
-Ó értem.... hát addigra biztosan sokkal jobban lesz a bokám is, és majd legközelebb is lejöhetsz, akkor majd találkoztok is- mosolyodtam el.
Másnap reggel palacsinta illatra ébredtem.Szép lassan lementem a konyhába. A bokám már nem volt olyan duzzadt mint előző nap. Nem is fájt annyira.
-Jó reggelt-leültem a konyhasziget mellé.
-Ilyen korán fent vagy? Régen ebéd időben szoktál kelni. A bokád már jobban van? Éhes vagy?
-Hát rá kellett magamat szoktatni a korán keléshez. Igen már jobban van, köszi. Farkas éhes vagyok.- tekintetemet a hatalmas palacsinta halomra vetettem.
-Kérsz juhar szirupot a palacsintádra?
-Ő igen .
Elém tett egy nagy halom palacsintát, jó sok juharsziruppal leöntve.Csillogtak a szemeim a látványtól. Aztán ő is leült mellém reggelizni.
-Mik a terveid mára?-érdeklődött.
-Nem is tudom. Talán társasozhatnánk, megnézhetnénk pár akció filmet és közben jégkrémet ehetnénk.-soroltam a lehetőségeket.
-Hmm. Jól hangzik.
Eltakarítottuk a tányérokat átöltöztünk és megkerestük a társasokat és az akció filmeket.
Meni verhetetlen a társasokban, akár csak én. Állandóan döntetlenül álltunk ezért a filmekre váltottunk.
Az akció filmeken mindig ugrálni szoktam, de most nem tehettem.
-Biztos hogy holnap el kell menned?-néztem Menire.
-Sajnos igen. De majd még meglátogatlak, és akkor sokkal tovább maradok.
Azután, hogy minden akció filmet megnéztünk, amit csak találtunk, segítettem Meninek összepakolni a cuccát. 

***
Ma elmegy Meni. Nem szeretném hogy itt hagyjon, de fontos papírokat kell intéznie. Ma már egyáltalán nem fáj a bokám, a sebeim is nagyjából begyógyultak.A taxi a ház előtt várt. Szorosan megöleltem. Még akkor is integettem neki amikor elment. Csak néztem ahogy egyre messzebb megy a háztól és az utca végén eltűnik.

Bementem, arra lettem figyelmes hogy csörög a telefonom. Klau az.
-Szia! Akkor az unoka tesód is jön?
-Szia! Sajnos nem ér rá.
-Oké. Nem baj. De van egy kis gubanc a mai estében.
-Ezt meg hogy érted?
-Semmi komoly. Majd elmondom ha itt leszel. Nyugi. De most mennem kell. Szia.
-Szia.

Felmentem a szobámba összepakolni, hogy mit viszek. 

Átöltöztem, megcsináltam a hajamat, és a sminkemet, azután elindultam Klauék háza felé.