Feliciti története....
Ezekben a mostani történetekben Feliciti és Niall megismerését írom le, hogy mindkét oldalról tudjatok.
Egy őszi napon kezdődött minden. A semmiből elkezdett zuhogni az eső.Gyorsítottam lépteimen, hogy ne ázzak szét. Elég messze lakom onnan ahol jelenleg vagyok.... Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam. Hirtelen felbuktam egy kiálló kőben és beleestem egy mélyebb pocsolyába. Ez nem az én napom...A táskámat nem is láttam az esőfüggönytől.Egy sötét alak állt meg előttem és a kezét nyújtotta. Elfogadtam ezt a kedves gesztust, hirtelen eszembe jutott hogy hogyan is nézhetek ki. Megpróbáltam letörölni az elkenődött sminkemet.
-Úszni volt kedved szépségem?- kérdezte a felém tornyosuló fiú.
-Haha nagyon vicces.....
-Ez a te táskád?-mutatta az elázott oldaltáskám.
-Igen köszönöm-vettem el a kezéből.
Kisöpört pár vizes tincset az arcomból, majd közelebb húzott magához.
-Mi a neved?
-Feliciti-közben remegtem, teljesen átfagytam- Feliciti Cross.
-Gyönyörű neved van. Te is gyönyörű vagy-mondta, közben átkarolt hogy ne fázzak annyira.
Egy kicsit elpirultam a szavaitól, még mindig fáztam de már kicsit jobb volt mellette.
-Elkísérjelek hazáig?-érdeklődött.
-Az jó lenne-elég csendesen válaszoltam neki.
Teljesen eláztunk amikor a ház elé értünk.
-Be jössz?-kérdeztem-,a végén még megfázol.
-Oké...
Szép csendben bementünk, reméltem hogy anya nincs otthon és nem reagálja túl a dolgokat és nem kezd el pattogni... hát nem így lett. Pont a konyhában volt ahova mentünk.
-Sziasztok! Kicsim mi történt veletek? És ki a barátod?-anya elég érdekesen nézet ránk... folyt a víz a ruhánkból..
-Szia anya. Hát elestem, pont bele egy tócsába és ő felsegített és hazakísért. Nagyon kedves-mosolyogtam rá.
-Hogy hívnak?-kérdezte anyu.
-Niall Horan vagyok és semmiség hogy segítettem, szerintem bárki más megtette volna-vigyorgott.
Niall....... káprázatos név gondoltam magamban.
-Feliciti menjetek és törölközzetek meg- utasította anya.
Niallal felmentünk az emeletre az én szobám fürdőjébe.
-Tessék itt egy törölköző, mindjárt hozok neked száraz ruhákat apám szekrényéből.
Gyorsan kerestem egy pár jó ruhát és visszasiettem a fürdőbe.
-Ezeket vedd fel!- elvette a ruhákat,én átmentem a másik fürdőbe.
Lezuhanyoztam forró vízzel, és felvettem a száraz ruháimat. A szobámba érve az a a látvány fogadott, hogy Niall az ágyamon ül, és a telefonomról SMS-t küldd magának.
-Niall kérsz egy bögre forró teát?
Gyorsan lerakta a telefonomat, úgy tett mintha hozzá se ért volna.
-Igen... köszönöm-válaszolta halkan.
Anyu közben a radiátorra rakta a ruháinkat. Mi lementünk a konyhába.Felraktam a vizet forrni, és megpróbáltam levenni a felső polcról a bögréket, de nem értem el.
-Segítsek?-nézett rám Niall.
-Nem kell, megoldom.
Niall odajött mögém, a csípőmnél fogva felemelt így elértem a felső polcot.
Leültünk a teával az asztalhoz.
-Mit csináltál a telefonommal?-érdeklődtem
Niall elpirult.
-Semmi különöset-zavartan kortyolgatta a teát.
-És mért segítettél nekem az utcán?-tovább faggattam.
-Nem hagyhattalak ott..-mormogta.
-Köszönöm-majd nyomtam egy puszit az arcára.
Másnap elvitt moziba. Utána megkért, hogy legyek a barátnője.Tökéleset pár voltunk. Mindennél jobban szeretem. De tavasszal összevesztünk... túlságosan féltékeny vagyok.
2 hét után békültünk csak ki. Éveknek tűnt, nélküle alig ment az idő. Nem szereti ha féltékeny vagyok a lány barátaira, próbálok nem az lenni de néha úgy érzem őket jobban szereti mint engem.
Nyáron kézen fogva indultunk egy házi buliba. A vége felé nem tudtam hol lehet. Az udvarnál találtam meg. Egy lánnyal beszélgetett. Előtört belőlem a féltékenység. Az a lány gyönyörű volt. Ordítottam Niallal, majd ott hagytam. Másnap elmentem hozzá hogy bocsánatot kérjek. Akkor megpillantottam azt a lányt a házukban. Fogalmam sem volt hogy mit is tehetnék. Újra összevesztünk és gyorsan elmentem mielőtt rosszabb lenne.
Hazafutottam. Bezárkóztam a szobámba. Egyre jobban sírtam, képtelen voltam abbahagyni. A srác aki a világot jelenti számomra kezdi összetörni a szívemet és a kis világom semmivé válik alig pár nap alatt. Számtalan SMS-t küldtem neki és próbáltam felhívni, de nem vette fel. Aznap este rettenetes vihar volt. Még az ég is velem sírt.De tudtam hogy hétfőnként mindig elmegy a parkba futni. Engem is elszokott vinni magával. Talán ha elmegyek oda találkozhatok vele és minden jó lesz.
***
Reményekkel indultam el a parkba és meg is pillantottam Niallt és mellette.... az a csaj. Még mindig nem tudok róla semmit se. Az érzés olyan volt, mintha a szívemet tépték volna ki. odamentem, lelöktem a lányt a padról és kétségbeesetten könnyeimmel küszködve kiabáltam Niallnak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése