5.fejezet

Vihar...

-Szia! gyere be-szóltam Niallnak.
-Szia. Biztos hogy nem zavarlak?
-Nem. Úgy is egyedül lettem volna itthon, szóval még örülök is hogy itt vagy-mosolyogtam rá-nem vagy éhes?-kérdeztem.
-Most hogy mondod, egy kicsit-válaszolta. Leült az ebédlőbe, én a konyhában kerestem tányért és evőeszközt. Letettem az ételt Niall elé. Mindig mosolyognom kell attól ahogy az ételre néz.Szerintem ha legális lenne összeházasodna az étellel. Ahogy befejezte az evést, és a repetázást, bementünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést.
-Ki volt ma az a lány aki ott ordibált az ajtóban és rám mutogatott?-kérdeztem
-Az nem érdekes. Nem normális az az ember. Ne is foglalkozz vele-felelte.
-Csak nem tudtam hogy mért pont rám mutat miközben üvöltözik veled-mondtam halkan.
Pár percig tartott a kínos csönd amit Niall tört meg.
- Igazából nem is tudom miért jöttem ide. Miért pont hozzád jöttem, és sajnálom ha zavartalak, de a tegnap este után úgy gondoltam hogy veled beszélgetnék legszívesebben-ezt egész halkan mondta közben a padlót bámulta.
-Mondtam már, hogy egy kicsit sem zavarsz.-egyszerre elkezdett szakadni az eső.
Zene


A semmiből jött vihar egyre erőteljesebb lett.
-Ilyen időben nem mehetsz haza- néztem Niallra.
-Maximum elázok-és amikor ezt mondta egy nagyot villámlott azután dörgött- Azthiszem igazad van, még is itt kellene aludnom. A kanapé nekem tökélesen megfelel.
-Biztos hogy a kanapén szeretnél aludni?-kérdeztem.
-Egészen biztos-mosolygott rám.
Felmentem az emeletre, hogy keressek ágyneműt, takarót és párnát.Visszaérve az a látvány várt hogy Niall az akció filmeket nézegeti.
-Ezek jók lesznek?-kérdeztem miközben az ágyneműtől nem is látszódtam.
-Tökéletes-felelte majd kivette a kezemből a nehéz takarót, és egyebeket.Megágyaztunk, én felmentem, átöltöztem pizsamába. Emlékszem hogy van itt még egy nadrág ami apué volt még nagyon régen ez tökéletes lesz Niallnak. Visszamentem hozzá a nappaliba, és a kezébe nyomtam az itthoni nadrágot.
-Ebben kéne aludnom?-nézett rám értetlenül.
-Akár ebben is. Nem hiszem hogy csak úgy boxerben szeretnél aludni vagy igen?-kérdeztem tőle.
-És ha igen?- válaszolta játékosan.
-Na vedd fel, mert a végén megfázol.
Amíg Niall öltözött, én csináltam magunknak forró csokit. Majdnem elejtettem a bögréket amikor a nappaliba értem. Ez a látvány fogadott:

-I-itt a.. vagyis hoztam neked forró csokit-dadogtam.
-Baj van?-kérdezte
-Nem semmi. Tessék itt a tiéd-átnyújtottam a bögrét utána gyorsan leültem, mielőtt még a lábaim feladják a szolgálatot-Nem fázol?-néztem végig fedetlen felsőtestén.
-Nem köszi. Így jó-mosolygott majd belekortyolt a bögre tartalmába-Hmm nagyon finom.
-Köszönöm.-végre egy ember aki megdicséri azt amit csinálok.
-Hol tanultál így főzni és sütni?-érdeklődött.
-Séf szeretnék lenni, és a munkahelyemen ahol pincér vagyok munka után szoktak tanítani.
- Egész biztosan jó séf leszel. Szerintem már most őrületesen főzöl-mondta.
Már elég késő volt így elmentünk aludni. Én a szobámban, Niall a kanapén. Azon gondolkoztam hogy talán akivel ma összeveszett az a barátnője lehetett? Vagy csak egy barátja? És mért pont ide jött? Hiszen nem rég ismerjük egymást.Elég hamar elaludtam. Niallról álmodtam. Ültünk egy padon, ősz volt, körülöttünk lehullott megsárgult levelek.
Hirtelen felriadtam egy mennydörgésre. Nagyon ijesztő volt a vihar. Sehogy sem tudtam visszaaludni. Úgy döntöttem lemegyek Niallhoz, megnézem hogy ő tud-e aludni. Csendben bementem a nappaliba, leültem a kanapé elé és csak néztem ahogy békésen alszik. Ezek szerint csak én vagyok olyan félős hogy nem tudok aludni? Újra villámlott, majd dörgött egy nagyon.
-Niall- suttogtam
-Igen?-álmosan megszólalt, még a szemét se nyitotta ki.
-Félek.... nem tudok aludni....-mondtam.
-És én hogy segítsek rajtad?-kérdezte még mindig álmosan.
-Itt aludhatok veled?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Hát nem hiszem hogy mindketten elférünk ezen a kanapén....
-Akkor az én szobámban.. csak kérlek ne hagy egyedül.
-Ha ettől nem fogsz félni.. akkor menjünk-mondta halkan.
Felértünk az emeletre. Most a korábbiaknál is nagyobbat dörgött az ég. Nagyon megijedtem. Niall magához szorított.Teste közelsége megnyugtatott.
-Semmi baj-súgta a fülembe-itt vagyok.
Bementünk a szobámba. Ilyenkor örülök hogy egy hatalmas francia ágyam van.Oda ültem az ágy szélére. Niall nem tudta hogy mit szeretnék.
-Akkor... nem alszunk?
-Nem tudok aludni.
-Próbálj meg...-válaszolta halkan majd elhelyezkedett az ágyon, és betakarózott.
-De olyan ijesztő ez a vihar-panaszkodtam.
-Nem kell félned. Itt vagyok-mosolygott rám.
Bemásztam mellé a takaró alá és megpróbáltam elaludni, de nem sikerült. Egyre erősebben tombolt odakint a vihar. Niall gyorsan észrevette, hogy még mindig félek, ezért közelebb húzott magához, és nyomott egy puszit a homlokomra. Egész este átkarolva tartott. Biztonságban éreztem magam,akkor már nem törődtem a viharral, érestem teste melegét, vadító illatát, izmos karját a derekamon, úgy aludtunk el mint kis kifli-nagy kifli.
Reggel arra ébredtem, hogy szépen süt a nap és én valahogyan Niallon kötöttem ki.
-Jó reggelt-mondta.
Én teljesen elpirultam amikor belenéztem gyönyörű szemeibe, és végiggondoltam hogy kerülhettem Niallra.
-Jó reggelt..... de én még álmos vagyok- dörzsöltem a szemeimet.
-Én pedig éhes-válaszolta.
Két ásítás között elmondtam hogy a hűtőben maradt a kínai kajából amit tegnap csináltam.
-Nem hagylak itt-motyogta-,te is gyere.
Bementem a fürdőbe, megcsináltam a hajamat, felöltöztem és mentem Niall után. Nem nagyon zavarta ahogy nézegetem. Még mindig nem hittem el hogy itt aludt és még mindig itt van.
-Te is kérsz?-fordult felém.
-Igen, köszönöm.
Reggeli közben megbeszéltük az este történteket...
-Nem is tudtam hogy így félsz a mennydörgéstől-nevetett.
-Ne nevess. Ez nem vicces....-értelmetlenül tologattam az ételt a tányéron.
-Hamar elaludtál?-kérdezte.
-Elég hamar. Mért kérdezed?
-Csak érdekelt hogy kényelmesen tudtál-e aludni mellettem.
Teljesen elvörösödtem. Nem tudtam hová bújni kíváncsi tekintete elől.
-Ez egy igen akar lenn?-mosolygott.
Bólintottam majd megettem a reggelim többi részét.
-Klau tudja hogy itt vagy?-tekintetemet Niallra szegeztem.
-Nem, és kérlek ne is mondd el neki.
-Akkor mit mondasz neki, hogy hol voltál?
-El szoktam menni több napra haverjaimhoz. Szerintem most is azt hiszi hogy ott vagyok...
-Oké. Lakat a számon-feleltem.
Elpakoltuk az edényeket,én felmentem a szobámba, hogy kisminkeljem magam, Niall pedig a fürdőbe ment lezuhanyozni, és felöltözni.Hamarabb végeztem mint ő, ezért gondoltam bekapcsolom a Tv-t. A szokásos módon, most sem volt semmi nézhető műsor, csak sorozatok...
Hallottam ahogy Niall becsukja a fürdő ajtaját. Egy mély hang szólalt meg mögöttem.
-Van kedved eljönni velem a parkba?
-Persze, elmehetünk, de mit akarsz ott csinálni?
-Futni....
-Ugye tudod hogy én és a futás két külön dolog?-néztem Niallra.
-Neked nem kötelező futnod, le ülhetsz egy padra és nézheted ahogy futok-mosolygott.
-Akkor lerajzollak futás közben-kezdtem sorolni az ötleteimet.
-Oké. Akkor indulhatunk?
-Most? Hiszen mindjárt dél....-értetlenkedtem.
-Igen, most. Az ebéd egyenlőre ráér.
Nem hittem a fülemnek.. ezt tényleg ő mondta volna? Ezek szerint van a sportos énje ami figyel hogy ilyen jól nézzen ki...
Vittem a parkba a rajfüzetemet és a ceruzáimat is. Leültem, egy padra és elkezdtem vázlatolgatni, Niall pedig körbefutotta a parkot. 2 kör után megállt inni, és egy kicsit leült mellém a padra. Felnéztem a vázlataimból amikor megpillantottam egy elég dühös lányt felénk jönni. Reménykedtem benne hogy nem felénk jön. Őrjöngve lelökött a padról és elkezdett ordibálni Niallal. Abban a pillanatban egyből tiszta lett a kép...