2013. szeptember 14., szombat

8.fejezet

Keresd az utadat,hogy hová tartasz, így rátalálsz arra akit a legjobban szeretni akarsz..




*Visszatekintés Rose szemszögéből
zene
Össze állt a kép. Akkor Niall ült mellettem a buliban és a barátnője rángatta el mellőlem.De még most sem értem mért kellett lelöknie a padról és kicsapnia a hisztériát. Talán ennyire féltékeny típus lenne?-ezek a gondolatok futottak végig a fejemben miközben rájuk pillantottam.A lány sírva ütötte Niallt de ahogy láttam megértette a lány érzéseit. A lány meredten bámult rám mikor Niall megpróbálta megcsókolni..Niall felém fordult.
-Most menj haza... később folytatjuk az edzést.
Nem szóltam semmit csak bólogattam és elmentem. Le sem tagadhatta volna hogy mennyit érez a lány iránt.Ha kibékül vele akkor talán már nem láthatom többet?

***
Hazaértem, a ház csendes volt, ahogy általában mindig. Egész nap a ma délelőtt történteken gondolkoztam.Vajon most mit csinálhatnak? Kibékültek már?
 *Vissza a jelenbe, Niall szemszöge 

Felvittem az emeletre, be a szobájába.
zene
Leültettem az ágyra,én pedig sorban kezdtem meggyújtani a szekrényén sorakozó kis gyertyákat. 
-Niall ne-kérlelt.
Figyelmen kívül hagytam kérlelését. Folytattam amit elkezdtem.A szoba gyertyafényben úszott.Odaültem mögé az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát.
-Ugye tudod hogy még mindig nagyon szeretlek-súgtam fülébe. Nem szólt semmit, továbbra is feszülten ült.
Elhúzódtam tőle és lefeküdtem az ágy másik felére.
-Én most átöltözök-mondta közben elővett a szekrényéből egy pizsamát. 
Követni kezdtem a fürdő felé, mire ő megfordult.
-Egyedül Niall!
-Pedig segíthetnék átöltözni- mosolyogtam rá.
-Nagyon vicces!-és ezzel becsapta a fürdő ajtaját maga után.
Visszamentem az ágyra és vártam hogy végezzen.
Lassan nyitódott az ajtó és megpillantottam Felicitit. Nagyon jó teste van. Imádom minden egyes porcikáját. Egy rövidnadrág és egy hosszabb póló volt rajta. 
Mellém feküdt én pedig csak néztem szótlanul.
-Nem akarsz átöltözni, ha már itt maradsz éjszakára?-kérdezte.
-De lehet hogy át kéne....-és elkezdtem levenni a pólómat.Kiment a szobából és kezében egy nadrággal jött vissza. Remegve nyújtotta át a ruhát.
-Pólót nem kapok?
-H-hidd el, nem kell neked az a póló-ujját végigvezette kockás hasamon.
-De akkor neked sem kell-nyúltam a pólója felé.
zene
-Nekem kell a pólóm!-nyúlt a kezem után nevetve.
-Az nem ér hogy te nézegetheted a felsőtestemet én pedig csak a pólót rajtad.....hidd el nekem, felesleges az a ruhadarab rajtad-és már le is vettem róla.
Valahogy gondoltam hogy a melltartót magán hagyja. Sebaj, még több kihívás.
A póló a padlón végezte az én ruháim mellett. Közelebb húztam magamhoz. Szorosan tartotta, hogy ne tudjon elmenekülni ölelésemből. Csókokkal árasztottam el a testét.
Felé kerültem, kisöpörtem az arcából egy kóbor tincset.
-Igen-suttogtam.
-Mi igen?-kérdezte zavartan.
-Barátok maradunk akkor is ha szakítunk.
Nagy mosoly terült el az arcán.
-De ha egy idióta pasast találsz magadnak abba nekem is lesz beleszólásom-folytattam.
-Oké-nevetett fel.
Ujjaimat végighúztam az oldalán, erre még jobban elkezdett nevetni és mocorogni alattam.
-Neee ez csikis! Kérlek neee-már a könnyek is folytak az arcát, annyira nevetett.
Letöröltem a könnyeit és egy csókban forrtunk össze. Hirtelen megszólalt a telefonom.
-Nem akarod felvenni?-tolt el magától.
-Majd visszahívom-próbáltam újra a közelébe férkőzni.
-Álmos vagyok-húzta magára a takarót.
Elfújtam a gyertyákat és visszamentem hozzá.
-Akkor aludj.. majd én vigyázok rád- odahúztam magamhoz.
zene
Utolsó csókokat nyomtam arcára és figyeltem ahogyan elalszik a karjaimban. Éreztem édes illatát, játszadoztam hajával,közben az ablakon keresztül a telihold fénye töltötte be a szobát.Olyan volt mintha megállt volna az idő. Tökéletes percek, órák voltak.Végül engem is elnyomott az álom.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése