7.fejezet

Döntések és bizonytalanság...

Zene

"Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat, mert ha az elsőt nagyon szeretted volna nem szeretsz bele a másodikba."

Feliciti szemszöge:

-Niall mit keres ő itt? Mért látlak vele olyan sokat mostanában? És velem mért nem törődsz? Mért nem veszed fel a telefont ha hívlak?-kétségbeesetten kérdeztem miközben a könnyeim végigfolytak arcomon-Mondd mért?!

Niall gyorsan felsegítette a lányt, majd hozzám fordult.
-Mért teszed ezt?- nagyon higgadt maradt, nem haragudott rám azért ahogy reagáltam.
-Mit mért?-sírva ütöttem felsőtestét.
-Tudod hogy megőrjít a viselkedésed-közelebb hajolt hogy megcsókoljon de ellöktem magamtól.
Értetlenül nézett rám, én pedig a mögötte álló lányra meredtem. Niall megfordult.
-Rose, szerintem most menj haza, majd folytatjuk az edzést.
A lány bólogatott és elindult.
-És te mért teszed ezt velem?-faggattam tovább.
-Mire gondolsz?
-Tudod hogy alapból féltékeny típus vagyok és azzal a lánnyal vagy akiről semmit sem tudok... sokkal szebb mint én, ráadásul látszik rajta hogy beléd van zúgva.Válaszolj, mért nem vetted fel a telefont?Mért látlak annyiszor azzal a lánnyal, főleg múltkor kézen fogva?
-Csak bízz bennem. Tudod hogy téged szeretlek és sosem tennék semmit amivel megbántanálak. Nekem te vagy a legszebb, és Roseval csak barátok vagyunk, azért fogtam a kezét hogy ne essen el, és azért nem vettem fel a telefont mert le kellett nyugodnod....-magyarázkodott.
-Épp hogy ez a baj. Már nem bízom benned. Tegnap is szörnyen szenvedtem amiért összevesztünk. És ráadásul most ez is? Azért jöttem ide hogy kibéküljek veled és minden a régi legyen-könnyekben törtem ki.
-Mit szeretnél?-hajolt közelebb és közelebb hozzám. Tudtam hogy még mindig szeret,és azt szeretné, hogy a legjobb legyen nekem. Eddig is bármit meg tett volna nekem, de valahogy az a lány nagyon jól kijöhetett vele ha őt nem szeretné hanyagolni miattam...Talán hagynom kéne őket. Talán ez lenne a legjobb, de nem akarom elveszíteni Niallt. Azt szeretném hogy még ezek után is barátok legyünk bármi is lesz.
zene
-Szakítani akarok-suttogtam.
-Egészen biztos vagy benne?-nézett rám szeme kékjével.
-Igen...De előtte még eltöltenéd velem ezt az utolsó napot? Mint a barátnőddel?
Nem mondott semmit.Szorosan átölelt, egy csókot nyomott az ajkaimra.Nem akartam elengedni, most hogy tudtam, ez az utolsó délutánom vele.Megfogta a kezem és elindultunk a folyópartra.
Nagyon szeretek ott lenni, nézni a halakat ahogy úszkálnak, a folyónál lévő mezőn a szebbnél szebb virágokban gyönyörködni. Azokból a növényekből szoktam Niallnak virág koszorút fonni a fejére. Elképesztően aranyos vele. Mielőtt kiértünk volna bement a boltba.
-Várj meg itt.Mindjárt jövök-és ezzel leültetett a padra.
Nem kellett rá sokat várnom, gyorsan kijött egy szatyorral a kezében.
-Mit vettél?-érdeklődtem.
-Majd megtudod-mosolygott.
Kézen fogva kimentünk a rétnél lévő patakhoz.Én leültem a fűbe és elkezdtem virágokat szedni. A hátam mögül egyszerre buborékok jelentek meg.

Hátrafordultam, Niallon önelégült vigyort pillantottam meg. Sosem tudtam rávenni hogy fújjon nekem buborékokat, és most magától teszi.
zene

Ugrándoztam a buborékok közt, akár csak egy kisgyerek. Végtelen boldogságot éreztem.
***
 Kezdett lemenni a nap.Sárga fény öntötte el a rétet a buborékok ragyogtak. 
A befejezett virág koszorút Niall fejére tettem, és szorosan átöleltem, ő pedig visszaölelt.
A szatyorért nyúlt hirtelen és kivett egy tábla Oreós csokit.
-Á ezt nagyon szeretem!-ugrándoztam.
-Tudom, azért hoztam-letört egy sort, majd átnyújtotta.
Odaültünk a folyópartra és néztük ahogyan az egyre vörösödő nap eltűnik az égen.
Karjaival magához húzott. Nagyot sóhajtottam, és a fejemet a vállán pihentettem.
-Mi a baj?-kérdezte, közben kisöpört egy hajtincset az arcomból.
-Semmi... csak..
-Csak mi?-nekem bármit elmondhatsz.
-Én még mindig reménytelenül belég vagyok zúgva Niall Horan....-közben nyomtam egy puszit a nyakára.
-Ó hogy csak ennyi?
-Mi az hogy csak ennyi?-meredten néztem bele kék szemeibe.
-Ez könnyen megoldható... ne szakíts velem... én még mindig szeretlek-motyogta.
-De nem mehet lehet az állandó féltékenységem miatt. Már attól rosszul vagyok és szétvernék valamit ha egy másik lánnyal meglátlak, ebből meg csak veszekszünk.... 
Niall beleharapott a csokiba. Meg se szólalt. Odébb toltam a szájától a csokit, forró csókot nyomtam ajkaira. Nem ellenezte a dolgot, erősen megfogta a csípőmet. Ott feküdtem a földön, ő pedig felettem.
-Én csak azt szeretném hogy boldog legyél-súgta a fülembe.
-Hidd el így lesz a legjobb-féltem belenézni az igéző kék szemeibe. Ha belenéznék nem tudnék elválni tőle..
-És ha azt mondom hogy én nem tudok élni nélküled?-csókokkal árasztotta el az arcomat.
-Ügyes fiú vagy és talpraesett. Minden nőt megkapsz akit csak akarsz...-válaszoltam neki.
-Miből gondolod ezt?
-Ugyan már néztél tükörbe? Már a látványodtól is elgyengülnek a lábaim...
-Ezzel nem vitatkozom-vigyorgott- de én csak egy lányt szeretnék... és az te vagy.
-Még a barátnőd vagyok....
zene
-És szeretném ha az is maradnál-szakította félbe a mondatomat.
-Nem lehet....Kezdek fázni... menjünk haza. Kérlek.
Felsegített és elkísért hazáig. 
***
Egyszerre Niall és az ajtó között találtam magamat.
-Kérlek ne tedd ezt.
-Csak próbálom megváltoztatni a döntésedet-mondta.
-Nem hiszem hogy bármikor meg tudnád változtatni...
-Azt majd meglátjuk-kacsintott rám, ezután megcsókolt és átölelt-Bemehetek?
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne. Anyuék 2 napig nincsenek itthon.
Kivette a zsebemből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
-Niall ne!!!- de ő már bent volt a házban.
-Azt mondtad hogy fázol nem? Akkor mért nem jössz be?- tekintetét végigvezette rajtam.
-Ez nem tartozik a legjobb ötleteid közé Horan-morcosan közöltem vele és besétáltam a nappaliba.
-Lehet hogy sikerül megváltoztatnom a döntésedet, és ha nem sikerül, legalább örülök hogy ezt a kis időt még veled tölthetem-ölelt meg hátulról.
-Ugye barátok maradunk?- suttogtam.
-Ha szakítunk?-ölelt szorosabban.
-Igen....
-Egészen biztosan-nyomott egy puszit a fejemre és elkezdett maga után húzni fel az emeletre.