9. fejezet.

Szétválás és búcsúzás?

Zene

*Feliti szemszöge:

Reggel az ablakon beszivárgó fény ébresztett fel. Megpróbáltam kinyújtózni, és megfordulni, de nem tudtam. Egy erős kar fogott, tartott hogy ne tudjak elmenni. Egy gyönyörű arcra tekintettem. Szőke tincsei szétterültek a párnán.Mindig is szerettem nézni ahogyan alszik. Olyankor nem ellenkezik, hogy hosszú szempilláit csodáljam, és gyönyörködjek az arcában.
Óvatosan kimásztam öleléséből és az ajtó felé vettem az irányt. Erre egy nagy nyögés hagyta el Niall száját. Nem törődtem vele, tudtam hogy még vissza fog aludni. Lesétáltam a konyhába,
gondoltam csinálok teát és reggelit.
Ma elég hideg, ködös az idő még a házban is kicsit hűvös van. Amíg forrt a víz felmentem a szobámba. Halkan nyitottam ki az ajtót, hogy ne keltsem fel Niallt. Besurrantam a gardróbba és kerestem egy jó meleg pulcsit, hozzá egy hosszú nadrágot. Nagyon lassan és csendben próbáltam meg elhagyni a szobát... hát ez nem sikerült. Elestem a cipőmben, elég nagyot koppantam a padlón. A padló kemény... nem jó ráesni! Feltápászkodtam a padlóról és Niall tekintetére lettem figyelmes.

-Mit csinálsz?-nézett rám úgy mint egy idiótára.
-Csendben kimegyek..-babráltam a pulcsim ujjával.
-Ez neked csend?-nevetett fel.
-Én egy nindzsa vagyok, csak még tanulnom kell-fogtam a fejem.
-Oké-nevetett fel hangosan és visszadőlt az ágyra.
A konyhába érve végeztem a reggelivel, leültem a kanapéra a teámmal.
Eszembe jutott mi történt tavaly ősszel. Ugyan ilyen ködös, hideg idő volt. A lehullott falevelek vöröses színben voltak. Mi kézen fogva sétáltunk a parkban. Észrevettünk egy kislányt. Két kisfiú elvette a babáját. A lány csak sírt és követelte hogy adják vissza neki a játékot.
Niall el engedte a kezem, és odafutott a kislányhoz.

-Hogy hívnak?
-Sissy-mondta könnyeit törölgetve a kislány.
-Vissza szerzem neked a babádat Sissy. Ne szomorkodj!-megfordult, és odament a fiúkhoz akik épp a babát dobálták ide-oda.
-Azt hiszem hogy ez nem a tiétek!-nyúlt a játékért. A kisfiúk meg sem mertek mozdulni, ahogy Niall alakja feléjük magasodott. Egyikőjük lassan átnyújtotta a babát majd mindketten elfutottak.
Visszament a kislányhoz és letörölte a könnyeit,ezután odaadta neki a babáját. A kislány megölelte Niallt, és szorosan magához ölelte a babáját.
-Köszönöm!- és már futott is az anyukájához aki egy távoli padon ült és könyvet olvasott.
Nem először láttam ilyen kedvesnek, hiszem engem egy pocsolyából segített fel zuhogó esőben. Első látásra félelmetesnek tűnik, igazi rossz fiúnak aki leginkább a bajt keresi.
Én csak álltam és bámultam. Az én hősöm, szőke hercegem, csak is kizárólag az enyém.

Hirtelen zörgést hallottam a konyha felől és egyből abbahagytam a régi szép időkről való gondolkozást. Hátrafordultam és Niall állt egy bögrével a kezében közelített felém.

-Kösz a kaját, most csak kicsit égetted oda- nevetett.
-Hagyj már! Tudod hogy nem tudok főzni-ütöttem gyengén a vállába.
Elkezdtem szürcsölgetni a teámat,közben végig Niallon tartottam a tekintetemet.

-Nem szoktál ilyen sokáig aludni-motyogtam.
-Nem, de sokáig néztem ahogyan alszol-közben ásított egyet-kettőt.
-Te azt nézed ahogyan alszok?-néztem rá döbbenten.
-Mintha te nem ezt csináltad volna ma reggel-nevetett.
-Akkor már ébren voltál?!? Mért nem szóltál hogy ébren vagy?-pirultam el zavaromban.
-Már akkor felkeltem amikor elkezdtél mocorogni... kíváncsi voltam mit csinálsz-mosolygott.
-Te perverz állat azt is megnézted volna h átöltözök?-nevettem.

Nem szólt semmit csak elkezdte inni a kezében lévő bögre tartalmát.
Elvettem a gitárt a TV mellől és elkezdtem játszani rajta.Nem olyan régóta gitározok, erre is Niall tanított meg. Fogalmam sem volt hogy mit játsszak, csak jöttek a hangok egymás után.

-Még mindig nem tudtam megváltoztatni a véleményedet?-kérdezte reményteli tekintettel.

zene

-Sajnálom.. de nem.. hidd el ennek így kell lennie-tettem le a gitárt és öleltem meg.
Szorosan megölelt, teljesen kipréselte a levegőt a tüdőmből.

-Azt szeretném hogy neked jó legyen-suttogta.
-Én pedig azt ami a legjobb lesz neked-nyomtam egy puszit az arcára.

***
Felöltözött és éppen menni készült, amikor odafutottam hozzá.