11.fejezet

Mit kéne tennem?

Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.

zene

Beléptem a szobába, Niall meglepettnek tűnt. Letette a telefont a kezéből és felült az ágyon.

-Zavarok?-nem vártam meg a válaszát csak mellé ültem.
Nem válaszolt semmit. Kicsit zavartnak látszott.

-Klau elmondta hogy te és Feliciti....
-Szakítottunk-fejezte be a mondatomat.
-I-igen... jól érzed magad? Szükséged van egy kis lelkizésre?
-Lelkizés?-nézett rám döbbenten.
-Néha jó csak úgy megbeszélni a dolgokat.Bennem megbízhatsz-mosolyogtam rá.
Tudom hogy a fiúk ilyesmiket nem szoktam, húzta is a száját, de akkor is megpróbálom felvidítani egy kicsit.
-Mesélsz nekem Felicitiről?
-Mért érdekel annyira?
-Látszik hogy nagyon fontos neked, akkor biztosan csodás ember lehet.
Zene
Hason fekve csodáltam ahogy Niall beszél róla.Teljesen más volt mint ahogyan eddig láttam.
Elmondta hogyan ismerkedtek meg, hogy milyen is ő valójában. Hirtelen bűntudat fogott el.
Miattam szakíthattak? Csak is én tehetek róla?
Elkezdtek hullani a könnyeim. Az ablakon beszivárgó holdfénytől megcsillantak arcomon a cseppek. Niall nem tudta levenni rólam a tekintetét. Közelebb jött hozzám és elkezdte letörölni a cseppecskéket.

-Mért sírsz?-nézett bele a szemembe.
-Miattam volt igaz? Csak is én tehetek róla....
-Miről beszélsz?
-Miattam szakítottatok...
-Nem a te hibát-nyugtatgatott, majd magához húzott és szorosan átölelt.
Én próbálom felvidítani erre most itt zokogok a karjaiban. Egyre többször vagyok magam ellen....Holnap meg kell keresnem Felicitit és beszélnem kell vele.Szörnyen érzem magam.
-Minden okkal történik-folytatta,és elkezdett nevetni.
-Mi olyan vicces?-szipogtam.
-Te jössz megvigasztalni és fordítva történik.
Letöröltem a könnyeimet és ellöktem magamtól.
-Jól van Horan ezt megjegyeztem!-indultam volna vissza a másik szobába de Niall visszahúzott.
-Sajnálom.. de ez azért még is csak vicces nem?
-Kicsit..de akkor is-ütöttem bele a vállába-ne nevess ki, lassan vissza kéne mennem.
-Biztos?
-Igen... de kezdek éhes lenni...
-Tudod hol találod a hűtőt-nevetett.
Lementem és ettem kekszet egy kis tejjel..... utána még bementem Niallhoz jó éjszakát kívánni de már aludt. Mentem fogat mosni és vissza az ágyba Klauhoz.

***

Hamar reggel lett, éreztem egy kezet a derekamon.Kicsit lökdösött, hogy keljek fel, de én még nagyon fáradt voltam. Nyöszörgés hagyta el a számat, utána magamra húztam a takarót és próbáltam visszaaludni, de a kéz nem engedett. Elkezdett csikizni.

-Neee! Felkelek csak hagyd abba!-pattantam ki az ágyból.Legnagyobb megdöbbenésemre Niall ült az ágyon.

-Hmm.. ezek szerint csikis vagy..
-Mit csinálsz itt? És hol van Klau?-kérdeztem tőle miközben éppen visszamásztam volna aludni.
-Elment reggeliért, de ne aludj vissza, így is elég nehéz felkelteni..
-De én álmos vagyoook!-dünnyögtem.
-A húgom azt mondta hogy keltselek fel és mondjam meg hogy mire visszaér legyél felöltözve, és indulásra kész.
-Uhmm...jó.. megyek, lezuhanyozom.
Előkerestem a táskámból a ruháimat és indultam a fürdőbe.
Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem,elkezdtem szárítani a hajamat. Hamar készen lettem és lementem a nappaliba. Klau már hazaért és evett.
-Mért kell indulásra készen lennem?-érdeklődtem.
-Tegnap mondtad hogy anyukád reggel hazaér. Nem emlékszel?
-Teljesen kiment a fejemből!-csak arra tudtam gondolni hogy ma beszélnem kell Felicitivel.
Sietősen megreggeliztem, összepakoltam a cuccaimat.
Elköszöntem Klauéktól és mentem haza.Minél jobban sietek valahova annál nehezebb ez a táska..
Az ajtónál már édes illatokat érezni.. anya már egészen biztos itthon van.Bementem, a bejáratnál letettem a táskámat. 
-Szia anya!-annyira jó újra látni.
-Szia kicsim!-ölelt meg szorosan-Hol voltál?
-Klauéknál aludtam.
-És jó volt?
-Igen nagyon.
-Annak örülök, gyere egyél sütit, nemrég lett kész.Nemsokára el kell mennem papírokat intézni, de nem hiszem hogy sok idő lenne.Sietek majd vissza.
-Oké.Még én is elszeretnék intézni egy-két dolgot-feleltem. 
Felvittem a cuccaimat és elővettem egy telefonkönyvet, és egy címjegyzéket.Hátha valamelyikben megtalálom Felicitit.
Egy kis keresgélés után megtaláltam a címét.Mielőtt elmegyek hozzá, be kell néztem a munkahelyemre.Még van pár szabadnapom, de azért megnézem, hogy minden rendben van-e.
Az étteremhez érve az a látvány fogadott hogy renoválják. Erről nekem mért nem szólt senki?
Észrevettem a főnökömet, odamentem hozzá.
-Itt meg mi történik?
-A többiek nem mondták hogy most egy darabig felújítás miatt zárva lesz az étterem?
-Nem.. senki.
-Örülj hogy most lesz egy hosszú szabadnapotok. Hogy van a lábad?
-A lábam?
-Jobban van mióta elestél?
-Igen, hamar begyógyult, remekül van-mosolyodtam el a válaszomon.
-Most mennem kell kedves. Jó mulatást a mostani szabadidejében! 
-Köszönöm viszont látásra!
Hát ez érdekes. Mért nem mondták nekem hogy nem kell dolgozni? Fura...
Elővettem a papírt a zsebemből amire a házszámot írtam fel. Mentem utcáról utcára, házról házra.
Szó szerint bolyongtam mint a bolygóhollandi miközben azt a házat kerestem ami az orrom előtt volt.
Bekopogtam, pont Feliciti nyitott ajtót.
-Igen?-amint meglátott egyből becsapta az ajtót.
Újból kopogtattam.
-Mi akarsz te itt? Menj el!
-Veled szeretnék beszélni..
-Csak nem Niall küldött?
-Nem, dehogy... nem tudja hogy idejöttem.
-És miről szeretnél beszélni?
-Rólad és Niallról....- szinte suttogtam a szavakat... elég félelmetes volt Feliciti..
-És még is mért?-lenézően beszélt velem...
-Mert...-az eső közbeszólt... zuhogott.
-Jó..gyere be..-betessékelt a konyhába, és leültetett az asztalhoz. Adott egy bögre teát, és leült velem szemben.
-Most mondd, hogy mit szeretnél.
zene
Elmeséltem neki hogy Niall mennyire le volt törve és hogy mit mesélt róla.
-Tehát Niall mesélt neked rólam. Hmm-enyhe kacagás volt a hangjában-Ez rá vall. De attól még mindig nem értem mért jöttél ide.
-Szerintem miattam szakítottatok.... és azért jöttem hogy bocsánatot kérjek mindenért....hogy újra járjatok...
*Nagy sóhajtás
-Kislány.. abban igazad van részben hogy miattad szakítottunk..de igazából azért is mert nagyon féltékeny típus vagyok.. Niall pedig megkedvelt téged.. amiért nem hagyott volna csak úgy ott ezért is szakítottunk, de továbbra is barátok maradtunk.Rajtad pedig messziről is látszik hogy kezdesz belezúgni.
Belekortyoltam a bögre tartalmába, hogy ne legyen annyira feltűnő a tény hogy elpirultam, s ezzel igaza van.
-De ezzel nincs is baj-folytatta-Amúgy most vásárolni készültem....uhmm van kedved velem jönni? rád férne egy kis stílusváltás..
Nem tudom hogy ezt pozitívan vagy negatívan fogjam fel, csak bólogattam.
-Remek!Amint eláll az eső indulhatunk is.Kérsz még teát?-nyúlt a kannáért.
-Igen köszönöm.
-Mit szeretnél tudni rólam és Niallról?
-Mindent amit csak lehet-mosolyogtam.
-Hát az elég sok dolog-nevetett-De akkor kezdem az elején.
Mire elmondott mindent, elállt az eső.

***

Csak ámultam, milyen helyre csöppentem. Ezt a boltot még nem láttam, nagyon szép sőt, gyönyörű ruhák vannak itt. Minden ruhát felpróbáltunk ami megtetszett. Feliciti kiválasztott nekem egy ruhát, hogy azt is próbáltam fel.
Mesésen állt. kimentem hogy megmutassam neki.
-Wow. Na erről beszéltem.Vedd le és menjünk fizetni. Még egy helyre el szeretnélek vinni téged.

Köszönöm nektek!

Nemrég átléptük az 1000 nézettséget, és ezért nagyon boldog vagyok!! Hétvégén igyekszem hozni nektek egy sokkal hosszabb lélegzetű fejezetet :$

Komizzatok hogy tudjam vannak e rendszeres emberek akik olvassák a blogot vagy csak páran akik feljönnek megnézni néha-néha.

Zaragoza Xx

Juhúú 1000 felett vagyunk már

10.fejezet

Mennyi idő mire a törött szív begyógyul? És ha egyáltalán begyógyul, mikor tud újra érezni?

-Haragszol rám?-kérdeztem tőle.
-Rád sose tudnék-majd kisétált az ajtón.

zene

*Niall szemszöge:

Hallottam a mögöttem lévő ajtó csukódását, nem nézhetek vissza..
Haza kell mennem, már egy ideje nem voltam otthon.
Gyorsítottam a tempómon hogy gyorsabban otthon lehessek.

***

Hazaérve becsaptam magam mögött az ajtót és felmentem a szobámba amikor az ajtóban megjelent Klau. Csodásan tud időzíteni, mint mindig.

-Szia! Mostanában még köszönni is elfelejtettél?-támaszkodott a falnak.
-Szia! Most pedig menj ki!
-Mi a baj? csak nem dobott a hisztéria vagy valami ilyesmi?
-Ráhibáztál és ne merd hisztériának hívni! Most már kimehetsz.
De esze ágában sem volt kimenni. Leült mellém az ágyra és átölelt. Nem tudom szerinte mért lesz jobb nekem attól hogy megölel...
-Sajnálom bátyó-szavait alig lehetett hallani-majd találsz egy olyan lányt akit tényleg megérdemelsz-ezzel a mondattal végre elhagyta a szobát.
Nagyon sóhajtottam és hátradőltem az ágyon. Tekintetemet végigvezettem a plafonon.

*Klau szemszöge:

Inkább hagyom had gondolkozzon. Nem láttam még ennyire letörtnek, mondjuk eddig mindig ő szakított a csajaival és nem fordítva. Vannak pofára esések, de idővel túlteszi magát azon a hárpián.

Tegnap megbeszéltem Rose-val hogy valamikor  itt alszik. Megyek fel is hívom hogy ma ráérne-e mert ahogy láttam Niall ma nem nagyon keresné a társaságomat.
-Szia Rose! Ma lenne kedved itt aludni?
-Szia! Persze! Mikor menjek?
-Délután bármikor jöhetsz... pl 14:00-kor megfelel?
-Okés akkor megyek és összeszedem a cuccaimat.Nemsokára ott leszek. Szia!
-Jó akkor majd gyere. Szia!

-Ki jön hozzánk?-nézett rám Niall.
-Rose ma este itt alszik-feleltem.
-De mért?-értetlenül nézett rám.
-Mert itt alszik, és kész. Múltkor is elvoltatok nem? Vagy van valami bajod vele?

Nem válaszolt semmit, morcosan a konyha felé vette az irányt. Utána mentem hogy egy kicsit faggassam, mit csináltak amikor nekem el kellett mennem. Felültem a pultra és néztem, mit csinál.

-Mit szeretnél-húzta fel a szemöldökét.
-Csak azt szeretném megtudni, hogy mit csináltatok Rose-val amikor nekem el kellett mennem.
-Filmet néztünk, videó játékoztunk.
-Mi bajod van azzal hogy ma itt alszik?
-Mi vagy te hogy így kérdezősködsz?
-Egy leendő FBI ügynök-feleltem nevetve.
-Nagyon vicces...
-Válaszolj! Mi bajod van Rose-val?Nagyon kedves, aranyos lány. Talán az bántott meg hogy legyőzött videó játékban?.
-Semmi bajom nincs vele. De próbáljatok csendben lenni. Ma semmi kedvem semmihez.
Ezzel otthagyott a konyhában is. Hát jó.. gondoltam magamban. Majd valahogyan megpróbálom felvidítani.

***

Kopogtak, egészen biztos hogy ez Rose. Kinyitottam az ajtót, egy szó nélkül a kanapéra húztam Roset.
-Ma nem zavarhatjuk Niallt. Nincs jó napja szegénynek.
-Hogy érted azt hogy nincs jó napja?
-Szakított vele a barátnője....
-Mármint a hárpia?
-Igen ő-nem tudtam visszafogni a röhögésemet.
***
-Vigyük fel a cuccaidat a szobámba aztán táncolhatnánk vagy csinálhatnánk valamit.
-A táncban benne vagyok.
zene
Kerestünk egy számot a gépemen és elkezdtünk táncolni. A tánc nem az erősségünk de egy idő után képesek vagyunk összerakni egy jó koreográfiát, ami hasznos ha az ember bulizni megy. Velem ellentétben Rosénak volt egy kis ritmus érzéke, és tanult egy pár évig táncolni, ami nagy segítség volt nekem. 1-2 óra elteltével már alkottunk egy s mást, amikor megpillantottam Niallt lejönni a lépcsőn. Rose háttal állt neki, ezért ő nem vette észre hogy Niall hogyan néz rá. Nem állt meg a táncolással, azt hitte én csak azért nem táncolok, mert nem tudom hogy mit csináljak.
Teljesen leesett az állam ahogy láttam Niall reakcióját a táncra. Csak állt a lépcső alján és nézte az elötte táncoló lányt.
Rose-nak egy idő után leesett hogy mért nem táncolok, gyorsan megfordult, és meredten nézte a bátyámat.

*Rose szemszöge:

Teljesen lefagytam. Legalább szólt volna Klau hogy mögöttem van és hogy hagyjam abba a táncot.
Elkezdtem hátrálni Klau felé. Nagyon sok kérdésem volt Niallhoz. Jól van-e,  mért dobta ki a csaja,mi történt azután hogy otthagytam őt a parkban, mért nézett egész végig ahogyan táncoltam??? De csak egy kérdés hagyta el a számat.
-N-Niall...-de Klau beelőzött.
-Niall jól vagy?
-Igen,csak lejöttem kajáért és nem akartalak megzavarni titeket.
Nem akart megzavarni... persze.. el is hiszem..Elég furcsán viselkedik...


***

Hamar este lett, elég jól elhülyéskedtük az időt Klauval. Hajnalban elmentünk aludni, amikor biztos voltam benne hogy Klau elaludt, átmentem Niall szobájába. Gondoltam hogy még nem alszik. Csendben nyitottam az ajtótt, majd beléptem a szobába.
-Rose!-meglepetten nézett rám.

9. fejezet.

Szétválás és búcsúzás?

Zene

*Feliti szemszöge:

Reggel az ablakon beszivárgó fény ébresztett fel. Megpróbáltam kinyújtózni, és megfordulni, de nem tudtam. Egy erős kar fogott, tartott hogy ne tudjak elmenni. Egy gyönyörű arcra tekintettem. Szőke tincsei szétterültek a párnán.Mindig is szerettem nézni ahogyan alszik. Olyankor nem ellenkezik, hogy hosszú szempilláit csodáljam, és gyönyörködjek az arcában.
Óvatosan kimásztam öleléséből és az ajtó felé vettem az irányt. Erre egy nagy nyögés hagyta el Niall száját. Nem törődtem vele, tudtam hogy még vissza fog aludni. Lesétáltam a konyhába,
gondoltam csinálok teát és reggelit.
Ma elég hideg, ködös az idő még a házban is kicsit hűvös van. Amíg forrt a víz felmentem a szobámba. Halkan nyitottam ki az ajtót, hogy ne keltsem fel Niallt. Besurrantam a gardróbba és kerestem egy jó meleg pulcsit, hozzá egy hosszú nadrágot. Nagyon lassan és csendben próbáltam meg elhagyni a szobát... hát ez nem sikerült. Elestem a cipőmben, elég nagyot koppantam a padlón. A padló kemény... nem jó ráesni! Feltápászkodtam a padlóról és Niall tekintetére lettem figyelmes.

-Mit csinálsz?-nézett rám úgy mint egy idiótára.
-Csendben kimegyek..-babráltam a pulcsim ujjával.
-Ez neked csend?-nevetett fel.
-Én egy nindzsa vagyok, csak még tanulnom kell-fogtam a fejem.
-Oké-nevetett fel hangosan és visszadőlt az ágyra.
A konyhába érve végeztem a reggelivel, leültem a kanapéra a teámmal.
Eszembe jutott mi történt tavaly ősszel. Ugyan ilyen ködös, hideg idő volt. A lehullott falevelek vöröses színben voltak. Mi kézen fogva sétáltunk a parkban. Észrevettünk egy kislányt. Két kisfiú elvette a babáját. A lány csak sírt és követelte hogy adják vissza neki a játékot.
Niall el engedte a kezem, és odafutott a kislányhoz.

-Hogy hívnak?
-Sissy-mondta könnyeit törölgetve a kislány.
-Vissza szerzem neked a babádat Sissy. Ne szomorkodj!-megfordult, és odament a fiúkhoz akik épp a babát dobálták ide-oda.
-Azt hiszem hogy ez nem a tiétek!-nyúlt a játékért. A kisfiúk meg sem mertek mozdulni, ahogy Niall alakja feléjük magasodott. Egyikőjük lassan átnyújtotta a babát majd mindketten elfutottak.
Visszament a kislányhoz és letörölte a könnyeit,ezután odaadta neki a babáját. A kislány megölelte Niallt, és szorosan magához ölelte a babáját.
-Köszönöm!- és már futott is az anyukájához aki egy távoli padon ült és könyvet olvasott.
Nem először láttam ilyen kedvesnek, hiszem engem egy pocsolyából segített fel zuhogó esőben. Első látásra félelmetesnek tűnik, igazi rossz fiúnak aki leginkább a bajt keresi.
Én csak álltam és bámultam. Az én hősöm, szőke hercegem, csak is kizárólag az enyém.

Hirtelen zörgést hallottam a konyha felől és egyből abbahagytam a régi szép időkről való gondolkozást. Hátrafordultam és Niall állt egy bögrével a kezében közelített felém.

-Kösz a kaját, most csak kicsit égetted oda- nevetett.
-Hagyj már! Tudod hogy nem tudok főzni-ütöttem gyengén a vállába.
Elkezdtem szürcsölgetni a teámat,közben végig Niallon tartottam a tekintetemet.

-Nem szoktál ilyen sokáig aludni-motyogtam.
-Nem, de sokáig néztem ahogyan alszol-közben ásított egyet-kettőt.
-Te azt nézed ahogyan alszok?-néztem rá döbbenten.
-Mintha te nem ezt csináltad volna ma reggel-nevetett.
-Akkor már ébren voltál?!? Mért nem szóltál hogy ébren vagy?-pirultam el zavaromban.
-Már akkor felkeltem amikor elkezdtél mocorogni... kíváncsi voltam mit csinálsz-mosolygott.
-Te perverz állat azt is megnézted volna h átöltözök?-nevettem.

Nem szólt semmit csak elkezdte inni a kezében lévő bögre tartalmát.
Elvettem a gitárt a TV mellől és elkezdtem játszani rajta.Nem olyan régóta gitározok, erre is Niall tanított meg. Fogalmam sem volt hogy mit játsszak, csak jöttek a hangok egymás után.

-Még mindig nem tudtam megváltoztatni a véleményedet?-kérdezte reményteli tekintettel.

zene

-Sajnálom.. de nem.. hidd el ennek így kell lennie-tettem le a gitárt és öleltem meg.
Szorosan megölelt, teljesen kipréselte a levegőt a tüdőmből.

-Azt szeretném hogy neked jó legyen-suttogta.
-Én pedig azt ami a legjobb lesz neked-nyomtam egy puszit az arcára.

***
Felöltözött és éppen menni készült, amikor odafutottam hozzá.

Ti választhattok.

Kérlek Komizzatok!!!

Ahogy tudjátok Felicitinek választania kell hogy maradjon a szőke hercegével, vagy hagyja hogy  elmenjen és boldog legyen Rose-val. Hogyan szeretnétek hogy folytatódjon?

Komizzatok hogy Rose, vagy Feliciti.

Amíg ezt nem döntitek el addig nem tudom folytatni a blogot.

8.fejezet

Keresd az utadat,hogy hová tartasz, így rátalálsz arra akit a legjobban szeretni akarsz..

*Visszatekintés Rose szemszögéből
zene

Össze állt a kép. Akkor Niall ült mellettem a buliban és a barátnője rángatta el mellőlem.De még most sem értem mért kellett lelöknie a padról és kicsapnia a hisztériát. Talán ennyire féltékeny típus lenne?-ezek a gondolatok futottak végig a fejemben miközben rájuk pillantottam.A lány sírva ütötte Niallt de ahogy láttam megértette a lány érzéseit. A lány meredten bámult rám mikor Niall megpróbálta megcsókolni..Niall felém fordult.
-Most menj haza... később folytatjuk az edzést.
Nem szóltam semmit csak bólogattam és elmentem. Le sem tagadhatta volna hogy mennyit érez a lány iránt.Ha kibékül vele akkor talán már nem láthatom többet?

***
Hazaértem, a ház csendes volt, ahogy általában mindig. Egész nap a ma délelőtt történteken gondolkoztam.Vajon most mit csinálhatnak? Kibékültek már?
 *Vissza a jelenbe, Niall szemszöge 

Felvittem az emeletre, be a szobájába.
zene

Leültettem az ágyra,én pedig sorban kezdtem meggyújtani a szekrényén sorakozó kis gyertyákat. 
-Niall ne-kérlelt.
Figyelmen kívül hagytam kérlelését. Folytattam amit elkezdtem.A szoba gyertyafényben úszott.Odaültem mögé az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát.
-Ugye tudod hogy még mindig nagyon szeretlek-súgtam fülébe. Nem szólt semmit, továbbra is feszülten ült.
Elhúzódtam tőle és lefeküdtem az ágy másik felére.
-Én most átöltözök-mondta közben elővett a szekrényéből egy pizsamát. 
Követni kezdtem a fürdő felé, mire ő megfordult.
-Egyedül Niall!
-Pedig segíthetnék átöltözni- mosolyogtam rá.
-Nagyon vicces!-és ezzel becsapta a fürdő ajtaját maga után.
Visszamentem az ágyra és vártam hogy végezzen.
Lassan nyitódott az ajtó és megpillantottam Felicitit. Nagyon jó teste van. Imádom minden egyes porcikáját. Egy rövidnadrág és egy hosszabb póló volt rajta. 
Mellém feküdt én pedig csak néztem szótlanul.
-Nem akarsz átöltözni, ha már itt maradsz éjszakára?-kérdezte.
-De lehet hogy át kéne....-és elkezdtem levenni a pólómat.Kiment a szobából és kezében egy nadrággal jött vissza. Remegve nyújtotta át a ruhát.
-Pólót nem kapok?
-H-hidd el, nem kell neked az a póló-ujját végigvezette kockás hasamon.
-De akkor neked sem kell-nyúltam a pólója felé.
zene

-Nekem kell a pólóm!-nyúlt a kezem után nevetve.
-Az nem ér hogy te nézegetheted a felsőtestemet én pedig csak a pólót rajtad.....hidd el nekem, felesleges az a ruhadarab rajtad-és már le is vettem róla.
Valahogy gondoltam hogy a melltartót magán hagyja. Sebaj, még több kihívás.
A póló a padlón végezte az én ruháim mellett. Közelebb húztam magamhoz. Szorosan tartotta, hogy ne tudjon elmenekülni ölelésemből. Csókokkal árasztottam el a testét.
Felé kerültem, kisöpörtem az arcából egy kóbor tincset.
-Igen-suttogtam.
-Mi igen?-kérdezte zavartan.
-Barátok maradunk akkor is ha szakítunk.
Nagy mosoly terült el az arcán.
-De ha egy idióta pasast találsz magadnak abba nekem is lesz beleszólásom-folytattam.
-Oké-nevetett fel.
Ujjaimat végighúztam az oldalán, erre még jobban elkezdett nevetni és mocorogni alattam.
-Neee ez csikis! Kérlek neee-már a könnyek is folytak az arcát, annyira nevetett.
Letöröltem a könnyeit és egy csókban forrtunk össze. Hirtelen megszólalt a telefonom.
-Nem akarod felvenni?-tolt el magától.
-Majd visszahívom-próbáltam újra a közelébe férkőzni.
-Álmos vagyok-húzta magára a takarót.
Elfújtam a gyertyákat és visszamentem hozzá.
-Akkor aludj.. majd én vigyázok rád- odahúztam magamhoz.
zene
Utolsó csókokat nyomtam arcára és figyeltem ahogyan elalszik a karjaimban. Éreztem édes illatát, játszadoztam hajával,közben az ablakon keresztül a telihold fénye töltötte be a szobát.Olyan volt mintha megállt volna az idő. Tökéletes percek, órák voltak.Végül engem is elnyomott az álom.

7.fejezet

Döntések és bizonytalanság...

Zene

"Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat, mert ha az elsőt nagyon szeretted volna nem szeretsz bele a másodikba."

Feliciti szemszöge:

-Niall mit keres ő itt? Mért látlak vele olyan sokat mostanában? És velem mért nem törődsz? Mért nem veszed fel a telefont ha hívlak?-kétségbeesetten kérdeztem miközben a könnyeim végigfolytak arcomon-Mondd mért?!

Niall gyorsan felsegítette a lányt, majd hozzám fordult.
-Mért teszed ezt?- nagyon higgadt maradt, nem haragudott rám azért ahogy reagáltam.
-Mit mért?-sírva ütöttem felsőtestét.
-Tudod hogy megőrjít a viselkedésed-közelebb hajolt hogy megcsókoljon de ellöktem magamtól.
Értetlenül nézett rám, én pedig a mögötte álló lányra meredtem. Niall megfordult.
-Rose, szerintem most menj haza, majd folytatjuk az edzést.
A lány bólogatott és elindult.
-És te mért teszed ezt velem?-faggattam tovább.
-Mire gondolsz?
-Tudod hogy alapból féltékeny típus vagyok és azzal a lánnyal vagy akiről semmit sem tudok... sokkal szebb mint én, ráadásul látszik rajta hogy beléd van zúgva.Válaszolj, mért nem vetted fel a telefont?Mért látlak annyiszor azzal a lánnyal, főleg múltkor kézen fogva?
-Csak bízz bennem. Tudod hogy téged szeretlek és sosem tennék semmit amivel megbántanálak. Nekem te vagy a legszebb, és Roseval csak barátok vagyunk, azért fogtam a kezét hogy ne essen el, és azért nem vettem fel a telefont mert le kellett nyugodnod....-magyarázkodott.
-Épp hogy ez a baj. Már nem bízom benned. Tegnap is szörnyen szenvedtem amiért összevesztünk. És ráadásul most ez is? Azért jöttem ide hogy kibéküljek veled és minden a régi legyen-könnyekben törtem ki.
-Mit szeretnél?-hajolt közelebb és közelebb hozzám. Tudtam hogy még mindig szeret,és azt szeretné, hogy a legjobb legyen nekem. Eddig is bármit meg tett volna nekem, de valahogy az a lány nagyon jól kijöhetett vele ha őt nem szeretné hanyagolni miattam...Talán hagynom kéne őket. Talán ez lenne a legjobb, de nem akarom elveszíteni Niallt. Azt szeretném hogy még ezek után is barátok legyünk bármi is lesz.
zene
-Szakítani akarok-suttogtam.
-Egészen biztos vagy benne?-nézett rám szeme kékjével.
-Igen...De előtte még eltöltenéd velem ezt az utolsó napot? Mint a barátnőddel?
Nem mondott semmit.Szorosan átölelt, egy csókot nyomott az ajkaimra.Nem akartam elengedni, most hogy tudtam, ez az utolsó délutánom vele.Megfogta a kezem és elindultunk a folyópartra.
Nagyon szeretek ott lenni, nézni a halakat ahogy úszkálnak, a folyónál lévő mezőn a szebbnél szebb virágokban gyönyörködni. Azokból a növényekből szoktam Niallnak virág koszorút fonni a fejére. Elképesztően aranyos vele. Mielőtt kiértünk volna bement a boltba.
-Várj meg itt.Mindjárt jövök-és ezzel leültetett a padra.
Nem kellett rá sokat várnom, gyorsan kijött egy szatyorral a kezében.
-Mit vettél?-érdeklődtem.
-Majd megtudod-mosolygott.
Kézen fogva kimentünk a rétnél lévő patakhoz.Én leültem a fűbe és elkezdtem virágokat szedni. A hátam mögül egyszerre buborékok jelentek meg.

Hátrafordultam, Niallon önelégült vigyort pillantottam meg. Sosem tudtam rávenni hogy fújjon nekem buborékokat, és most magától teszi.
zene

Ugrándoztam a buborékok közt, akár csak egy kisgyerek. Végtelen boldogságot éreztem.
***
 Kezdett lemenni a nap.Sárga fény öntötte el a rétet a buborékok ragyogtak. 
A befejezett virág koszorút Niall fejére tettem, és szorosan átöleltem, ő pedig visszaölelt.
A szatyorért nyúlt hirtelen és kivett egy tábla Oreós csokit.
-Á ezt nagyon szeretem!-ugrándoztam.
-Tudom, azért hoztam-letört egy sort, majd átnyújtotta.
Odaültünk a folyópartra és néztük ahogyan az egyre vörösödő nap eltűnik az égen.
Karjaival magához húzott. Nagyot sóhajtottam, és a fejemet a vállán pihentettem.
-Mi a baj?-kérdezte, közben kisöpört egy hajtincset az arcomból.
-Semmi... csak..
-Csak mi?-nekem bármit elmondhatsz.
-Én még mindig reménytelenül belég vagyok zúgva Niall Horan....-közben nyomtam egy puszit a nyakára.
-Ó hogy csak ennyi?
-Mi az hogy csak ennyi?-meredten néztem bele kék szemeibe.
-Ez könnyen megoldható... ne szakíts velem... én még mindig szeretlek-motyogta.
-De nem mehet lehet az állandó féltékenységem miatt. Már attól rosszul vagyok és szétvernék valamit ha egy másik lánnyal meglátlak, ebből meg csak veszekszünk.... 
Niall beleharapott a csokiba. Meg se szólalt. Odébb toltam a szájától a csokit, forró csókot nyomtam ajkaira. Nem ellenezte a dolgot, erősen megfogta a csípőmet. Ott feküdtem a földön, ő pedig felettem.
-Én csak azt szeretném hogy boldog legyél-súgta a fülembe.
-Hidd el így lesz a legjobb-féltem belenézni az igéző kék szemeibe. Ha belenéznék nem tudnék elválni tőle..
-És ha azt mondom hogy én nem tudok élni nélküled?-csókokkal árasztotta el az arcomat.
-Ügyes fiú vagy és talpraesett. Minden nőt megkapsz akit csak akarsz...-válaszoltam neki.
-Miből gondolod ezt?
-Ugyan már néztél tükörbe? Már a látványodtól is elgyengülnek a lábaim...
-Ezzel nem vitatkozom-vigyorgott- de én csak egy lányt szeretnék... és az te vagy.
-Még a barátnőd vagyok....
zene
-És szeretném ha az is maradnál-szakította félbe a mondatomat.
-Nem lehet....Kezdek fázni... menjünk haza. Kérlek.
Felsegített és elkísért hazáig. 
***
Egyszerre Niall és az ajtó között találtam magamat.
-Kérlek ne tedd ezt.
-Csak próbálom megváltoztatni a döntésedet-mondta.
-Nem hiszem hogy bármikor meg tudnád változtatni...
-Azt majd meglátjuk-kacsintott rám, ezután megcsókolt és átölelt-Bemehetek?
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne. Anyuék 2 napig nincsenek itthon.
Kivette a zsebemből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
-Niall ne!!!- de ő már bent volt a házban.
-Azt mondtad hogy fázol nem? Akkor mért nem jössz be?- tekintetét végigvezette rajtam.
-Ez nem tartozik a legjobb ötleteid közé Horan-morcosan közöltem vele és besétáltam a nappaliba.
-Lehet hogy sikerül megváltoztatnom a döntésedet, és ha nem sikerül, legalább örülök hogy ezt a kis időt még veled tölthetem-ölelt meg hátulról.
-Ugye barátok maradunk?- suttogtam.
-Ha szakítunk?-ölelt szorosabban.
-Igen....
-Egészen biztosan-nyomott egy puszit a fejemre és elkezdett maga után húzni fel az emeletre.