13. fejezet

Don't let me fall

Sajnálom hogy eddig nem hoztam új részt... de most itt van :3 a következő rész 6 pipa és 5 komi után jön.. hajrá ha minél hamarabb szeretnétek olvasni ^^

Zene

Niallal már nagyon régen beszéltem...
Semmi életjelet nem adott magáról. 
Talán fel kéne hívnom, vagy most ez nem a legjobb pillanat rá?
Eléggé egyedül vagyok, két napja anyu megint elutazott, Klau elment Eszterrel és a szüleivel nyaralni, mert Klauék szüleinek elhúzódott a munkája.
Nyár van és fogalmam sincs hogy mit csináljak.. minden ismerősöm nyaral vagy elfoglalt...
Lassan dél, csinálnom kéne magamnak valami ehetőt...de most túl lusta vagyok..inkább elmennék megint a Nando's-ba.
A szobám felé vettem az irányt és megkerestem a perselyemet. Még régen karácsonyra kaptam és muffin alakja van. Egyszerűen imádni való. Nézzük mennyi van benne..hát ez nem sok ... csak pár font.. de nézzünk körül. Az egész lakásban kutatni kezdtem a matracok alatt a párnák között a polcokon a szekrényekben. Tádáá gyors pénzkeresésnek eredménye is van. Össze jött egy kiadós ebédre való és még marad is belőle valami. Kint szokás szerint esik az eső...még szerencse hogy nem is olyan régen vettem egy pár nagyon aranyos csizmát. Eljött az ideje hogy felavassam a kicsikét. Gyorsan a lábamra kaptam őket és sietve mentem az étterem felé, már rettenetesen éhes voltam.
A szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből..szép kis vihar mondhatom.  Épp hogy csak betoppantam, olyan jó illatok hívogattak beljebb.....leírhatatlan volt. Helyet is foglaltam egy radiátorhoz közeli asztalnál. A pincérek szinte versenyeztek, ki vegye fel a rendelésemet. 
Nem kellett sokat várnom, egy egész terülj terülj asztalkám tárult elém. Egyre izgatottabban hajoltam az ételek fölé.

***

Mint egy jóllakott napközis, úgy dőltem hátra a székemre. A telefonom hangjára lettem figyelmes. SMS-t kaptam. Niall... mit akarhat? Talán megmagyarázná mért tűnt el?..

"Fordulj meg!"
zene
Amint az utasítást teljesítettem egy ismerős szempárral és annak elragadó mosolyával találtam szemben magam. Annyira örültem hogy újra láthatom, egyből a nyakába ugrottam. Még szerencse hogy ült, különben elestünk volna. Egyáltalán nem számított arra hogy így reagálok mikor megpillantom.

-Niall! Annyira hiányoztál.. vagy is hogy nem tudtam mi van veled... hová tűntél?
-Én is örülök hogy látlak! Sajnálom hogy nem találkoztunk, de elfoglalt voltam mostanában meg egy kissé összezavarodtam.
-Uhmm.. értem. És mi csináltál mostanában?
-Elköltöztem..
Erre nem tudtam sokat mondani... egyre érdekesebbé kezdett válni a csizmám...egyre csak azt nézegettem..
-Furcsa egy szakácsot itt látni-törte meg a csendet az előttem ülő szőke egyén.
-Jó is lenne ha az lennék-sóhajtottam.
-Mért vagy  itt ha olyan remekül sütsz?
-Lusta is vagyok-nevettem fel.
-Örülök a lustaságodnak hogy most látlak-nevetett-Anyukád hogy van?
-Nem rég ment vissza dolgozni... a többiek meg nyaralnak vagy mással vannak el..nagyrészt egyedül unatkozom mostanában...
-És most van valami programod?
-Kint zuhog az eső, vihar van... a hazajutáson kívül semmi.
-Feljöhetsz hozzám, nem lakok messze innen-mosolygott.
-Rendben-kifizettem a rendeléseimet és megkerestem a még mindig ázott esernyőmet.
Amint megtaláltam igyekeztem Niallhoz aki a kijáratnál várt. Hirtelen felkapott.
-Tartanád az esernyőt?
-Ő.. persze...
-De azért kapaszkodj is!
Gyorsan haladtunk utcáról utcára. Nem telt sok időbe hogy odaérjünk a lakáshoz. 
-Megérkeztünk-tett le Niall. Ez az esernyő nem sokat segített-kezdte kicsavarni a vizet a pulcsijának az ujjából ezt követően előkapta a kulcsokat a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Én csak álltam és bámultam befelé míg Niall lekapta a cipőit.
-Bejöhetsz. Ez nem denevér barlang-nevetett.
Lassan besétáltam és körülnéztem. Niall pedig eltűnt egy szobában, amikor visszatért, kezében száraz ruhát nyújtott át nekem.
-Ahogy te mondtad vedd fel ezeket nehogy megfázz nekem!Arra találod a fürdőt-mutatott jobbra.
Gyorsan átöltöztem és leültem a kanapéra. Tudtam h elég gazdagok Klauék szülei de hogy ennyire. Ez egy komplett teljesen felszerelt modern lakás...még nekünk sincs ilyen..
Megpillantottam a polcon egy albumot ahogy kinyitottam nem tudtam nem mosolyogni. Niallék voltak még kicsin.
-Mi jót találtál?-jött be egy-egy bögrével a kezében.
-Egy albumot..-nem tudtam volna még jobban elmosolyogni.
-Ez mind nagyon régen volt-kivette a kezemből az albumot és egy bögrével helyettesítette-A vihar nemsokára eláll, addig mit szeretnél tenni?
-Ebben a pár hétben ezzel bajlódtatok hogy berendezzétek?
-Inkább csak otthonossá tettük..már munkát is találtam.
-Wow és mit?
-Foci edző vagyok,főbbként kis srácokkal foglalkozok.Nagyon jó meló és nagyjából meg lehet élni belőle.
-És Felitici?
-Eleinte még beszéltünk, de mostanában már nem nagyon...-eléggé rossz témára értem...
-Ne szomorkodj nagyfiú!-ütöttem bele játékosan a vállába-elég nagy ez a lakás a bújócskához?-néztem körbe.
-Igen.. de.. most nem mondod komolyan hogy azt akarsz játszani?- nevetett.
-De! Szerintem vicces lesz. Nem elég megtalálnia másikat,még el is kell kapni.
-Jól van. Benne vagyok!
-Akkor te kezdj számolni én pedig megkeresem a legjobb helyet.
Amint elkezdett számolni a kanapén ülő szőke fiú én futásnak eredtem és mindenhol a legjobb búvóhelyet kerestem.
-68,68,70-hallatszott a számolás.
Gyorsan meg kell találnom hova bújhatok mert más nem maradt sok időm. A választásom egy eldugottabb szoba gardróbjára esett. Ez a szoba teljesen üres volt.
-98,99,100! Megyek!
Lépteket hallottam mindenhonnan. Hirtelen elhúzódott a gardrób ajtaja és futni kezdtem.
-Nem menekülhetsz sokáig!
-Dehogynem! Sosem kapsz el!-nevettem. 
zene
Kétszer már sikerült kicseleznem, lassan kifárad és akkor nyertem.
Épp a kanapénál néztem, merre lehet, mikor a semmiből a kanapén találtam magamat Niall alatt.
-Mondtam hogy megfoglak-mosolygott.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat a fogásából de hiába..
-Jól van Horan! Most az egyszer nyertél. De ez többször nem fordul elő!
-De kis morcos itt valaki, majd azt meglátjuk.
Kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból. Elvesztem kék tekintetében. Mintha minden gondom egy csettintésre megoldódott volna, minden megszűnt létezni körülöttem. Csak én és ő.
Szememet lassan behunytam.Az ajkaink összeértek, a nyelve bebocsátást kért, megadtam magam, nem ellenkeztem. Még a vihar sem tudott megijeszteni tudtam hogy biztonságban vagyok. 

Üdvözletem :3

Gondolom már észrevettétek hogy máshogyan néz ki a blog, ebben az én kezem van :$
Az eddig kitett linkeket piros színben találjátok meg,  mostantól pedig narancs színben lesznek és ha rámentek akkor lesz piros, remélem nektek is ugyanannyira tetszik ez az újítás mint nekem ^_^
Telóról pedig piros *-* mik vannak  :DD
Az új résszel kapcsolatban már csak 5 komi kell és már is hozom!

Sziasztok!

Látjátok, narancs :DDD

12. fejezet

Sajnálom hogy később hoztam csak..csak...nem vagyok lelkileg jól....összetörtem.. de ez nektek most nem lényeges..
Következő rész akkor jön ha erre lesz 5 komi, és 4 pipa

Feliciti és a ...

zene

Kifizettük a ruhákat, Feliciti megfogta a csuklómat és gyorsan húzott maga után. Nem tudom hogy hova visz, de egészen biztos vagyok benne ha folytatja ezt az eszetlen gyors rohangálást a végén elüt minket egy autó. Vagy 3 forgalmas úttesten is átmentünk...
A parkba értünk és kerestünk egy szabad padot amin végre megpihenhettem.
-Mért hoztál ide?-lihegtem a gyors "sétától".
-Mert ez egy nyugis hely... sokat voltunk itt Niallal-nézett rám.
-Szeretek itt lenni-folytatta-El kell mondanom valamit.. de ígérd meg hogy nem mondod el Niallnak!
-Én..
-Ígérd meg!
-Ígérem!
-El fogok költözni...
-De ez még nem a világ vége nem?
-Amerikába...apámat áthelyezték.
Meg sem tudtam szólalni... még csak most ismertem meg közelebbről és már is el kell mennie...
-De Niallnak én szeretném megmondani..
-Értem.. és mikor kell menned?
-Holnap reggel indul a gép.. ma már a költöztetők a ház nagy részét kipakolták.
-És mikor akarod elmondani neki?
-Nemsokára....miután eléggé összeszedtem magamat..
-Értem..nekem lassan mennem kell,de ha gondolod
-Menj csak-vágott bele a mondandómba-én megleszek.
-Biztos?
-Igen persze.
-Akkor szia.Remélem találkozunk még-öleltem meg.
-Egészen biztos-mosolygott és szorosan visszaölelt.
Lassan, de magabiztosan indultam el hazafelé. Ezt a környéket nem nagyon ismerem. Eljutottam arra a pontra hogy fogalmam sincs hol vagyok jelenleg..Hmm.. Várjunk csak.. az nem anya kocsija?Közelebb mentem és szemügyre vettem magamnak az autót.. egészen biztos hogy ez anyué. Pont ugyanazon a helyen vannak a karcolások amiket még kiskoromban csináltam rá, ahogyan biciklivel nekimentem. Anya nem volt rám mérges emiatt, de apa annál inkább. De hamar megbocsátott, hisz én voltam apa kicsi lánya...és még csak akkor tanulgattam hogyan is kellene biciklivel előre menni felborulás nélkül.
Az épületen ez állt:
                                   Földhivatal

Vajon mért van itt anya? Talán valami baj van a házunkkal?
Gondolkozásomnak hamar véget vetett az ajtó mögül előtoppanó alak. 
-Szia anya!
-Szia kicsim! Mit csinálsz erre fele?
-Egy ismerősömmel erre jártam, és amikor indultam haza eltévedtem egy kicsit...-tekintetemet az éppen nagyon érdekes cipőmre szegeztem-Mit csináltál itt?
-Csak pár papírmunka-nevetett a kis szerencsétlenségemen-Van kedved bemenni a Nando's-ba enni mielőtt hazamennénk?
-Igeeen!-kiáltottam fel-nagyon ritkán járunk étterembe/gyors éttermekbe. Nekünk az eléggé puccos hely... főleg apa halála után..
Akkor gyere menjünk, mert mindjárt éhen halok-anya mindig kimondja amit gondol, még ha azzal valakit meg is bánt nem szándékos, csak az igazat mondja, és ezek a kijelentései a kedvenceim közé tartoznak.
Elindultunk az étterembe.

*Feliciti szemszöge:

Még mostanában is elég csendes ez a park. Nagyon szép emlékeim fűződnek ehhez a helyhez.
Kicsöng a telefon...kezdek egyre idegesebb lenni.
-Igen?
-Sz-szia! Ráérsz egy kicsit?
-Persze! mit szeretnél?
-Eljönnél abba a parkba ahol annyit szoktunk lenni? Beszélni szeretnék veled.
-Oké...nemsokára ott vagyok.-ezzel le is tette.
Egyre több pillangót érzek a hasamban ahogy telik az idő. Minden egyes perc idegőrlő.. 
zene

Emlékszem, mindig hozott nekem egy szál virágot amikor találkoztunk. Azt mondta szeretné ha különlegesnek érezném magamat, szépnek, gyönyörűnek.
Minden egyes este a csodálatos volt amit a karjai közt tölthettem.
Mindig is megnevettetett a maga szemtelen módján.
 Nem tudom mit fogok tenni nélküle, hogy már barátként is alig láthatom majd. Ahogy megismertem Roset, tudom hogy vigyázni fog rá. Eszméletlen lány, és nagyon szép.
Bekapcsoltam ezt a zenét. Mindig is emlékeztetni fog Niallra, az én szőke hercegemre. Sose találok majd jobbat nála.

Megpillantottam a park másik feléből, ahogy közeledett felém széles mosollyal a száján.
Amikor észrevette melyik padon ülök kocogásba kezdett és gyorsan le is ült mellém.
-Szia! Mit szeretnél mondani?-nézett mélyen a szemembe.
-Szia! Én-én nem is tudom hogy mondjam el..
-Bármit elmondhatsz...
-Én.. és a családom-könnyekben törtem ki, nem bírtam már visszafojtani.-Niall el fogunk költözni.
-Ez még nem a világ vége-ölelt szorosan magához.
Kapaszkodtam a pulcsijába, kissé szipogva még mindig könnyekkel teli szemekkel folytattam.
-Amerikába..
-Hogy-hogy mi?-látszott rajta hogy zavart..
-Holnap reggel megyek, nagyon fogsz hiányozni!
-Ez még mindig nem biztos hogy a világ vége.. ne sírj, hidd el mindenben van valami jó.
-Ebben nincs! Semmi se! Minden barátomat itt kell hagynom..
-Várj! mindjárt jövök-pár perc múlva 2 fagyival jött.
-Ez a tiéd-és a kezembe nyomta  az egyik tölcsért.
-Imádlak- hajtottam a fejem a vállára.
-Tudom. Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok.
-És még szerény is!

*Rose szemszöge:

Minden gondolatom csak Feliciti körül bolyongott. Sajnálom őt,nagyon rossz lehet most neki..
-Mi van abban a sok táskában?-érdeklődött anyu.
-Vásárolgattam ezt, azt-félretoltam a táskákat hogy ne legyenek szem előtt.
Folytattuk az étlap tanulmányozását. Annyi fonom étel szerepelt rajta hogy azt sem tudtam mit egyek először.

***

-Teljesen tele vagyok-dőltem hátra.
-Akkor mehetünk haza?
-Még jó hogy kocsival jöttünk, mert ezek után csak haza gurulni tudnánk-nevettem.

Hazaérve felrohantam a szobámba-már amennyire tudtam-és elkezdtem skypeolni Klauval. Elmeséltem neki hogy ma hol voltam-persze amit megígértem azt nem mondtam el- ő pedig elmondta hogy Niall már régóta elment és még mindig nincs otthon, hogy kicsit már aggódik érte.

*Feliciti szemszöge: 

Niall hazakísért... a szobámban már ami maradt benne, az utolsó dolgokat is bepakoltam a bőröndbe. Nagyot sóhajtottam, leültem a földre..
Az jutott eszembe mit is csinálhatnék.. egy új földrész, új barátok...és a semmiből jutott eszembe egy régi emlék.
Nagyon kicsi voltam, 5-6 éves, összegyűjtöttem minden akkori"kincsemet" egy fém dobozkába amit elrejtettem a padláson. Felpattantam és gyorsan felmásztam a padlásra. Sötét, poros, pókhálós mint mindig. Anya sosem takarította. A végében volt egy kis eldugott ajtócska a padlóban. Az az én rejtekhelyem. Nyikorogtak a rozsdás zsanérok, szinte könyörögtek egy kis olajozásért.Belefújtam a sötét rejtekbe.  A por mindenfele szállt. Kivettem a kis fémdobozkát, lefutottam vele a szobámba.
A gyerekkorom, a legkedvesebb emlékeim mind itt.
Óvatosan leemeltem a dobozka fedelét. Egy kis, összehajtott rajzocskát találtam benne, egy tenger kék követ,amit még a dédimtől kaptam. Egy hajas babát, ami már szinte porból állt. Kincses térképet, amit egy régen bezárt étteremben kaptam. Egy ólomkatonát, amit apu adott karácsonykor, amikor a hideg télben a kandalló mellett üldögéltünk és mesélt nekem minden csodás dologról..

***

Majdnem lekéstük a gépünket, mert nem ébresztett az ébresztő óra. Reggelizni se volt időnk, csak rohantunk hogy odaérhessünk. Láttam a napfelkeltét a gépről. A felhők rózsaszín vattacukor alakban úsztak keresztül az égen. Egyre tudtam csak gondolni.. mi lesz velem ezután? Niallal mi lesz? A többi barátom vajon emlékezni fog rám? Mikor jöhetek vissza ha egyáltalán visszajöhetek ...

11.fejezet

Mit kéne tennem?

Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.

zene

Beléptem a szobába, Niall meglepettnek tűnt. Letette a telefont a kezéből és felült az ágyon.

-Zavarok?-nem vártam meg a válaszát csak mellé ültem.
Nem válaszolt semmit. Kicsit zavartnak látszott.

-Klau elmondta hogy te és Feliciti....
-Szakítottunk-fejezte be a mondatomat.
-I-igen... jól érzed magad? Szükséged van egy kis lelkizésre?
-Lelkizés?-nézett rám döbbenten.
-Néha jó csak úgy megbeszélni a dolgokat.Bennem megbízhatsz-mosolyogtam rá.
Tudom hogy a fiúk ilyesmiket nem szoktam, húzta is a száját, de akkor is megpróbálom felvidítani egy kicsit.
-Mesélsz nekem Felicitiről?
-Mért érdekel annyira?
-Látszik hogy nagyon fontos neked, akkor biztosan csodás ember lehet.
Zene
Hason fekve csodáltam ahogy Niall beszél róla.Teljesen más volt mint ahogyan eddig láttam.
Elmondta hogyan ismerkedtek meg, hogy milyen is ő valójában. Hirtelen bűntudat fogott el.
Miattam szakíthattak? Csak is én tehetek róla?
Elkezdtek hullani a könnyeim. Az ablakon beszivárgó holdfénytől megcsillantak arcomon a cseppek. Niall nem tudta levenni rólam a tekintetét. Közelebb jött hozzám és elkezdte letörölni a cseppecskéket.

-Mért sírsz?-nézett bele a szemembe.
-Miattam volt igaz? Csak is én tehetek róla....
-Miről beszélsz?
-Miattam szakítottatok...
-Nem a te hibát-nyugtatgatott, majd magához húzott és szorosan átölelt.
Én próbálom felvidítani erre most itt zokogok a karjaiban. Egyre többször vagyok magam ellen....Holnap meg kell keresnem Felicitit és beszélnem kell vele.Szörnyen érzem magam.
-Minden okkal történik-folytatta,és elkezdett nevetni.
-Mi olyan vicces?-szipogtam.
-Te jössz megvigasztalni és fordítva történik.
Letöröltem a könnyeimet és ellöktem magamtól.
-Jól van Horan ezt megjegyeztem!-indultam volna vissza a másik szobába de Niall visszahúzott.
-Sajnálom.. de ez azért még is csak vicces nem?
-Kicsit..de akkor is-ütöttem bele a vállába-ne nevess ki, lassan vissza kéne mennem.
-Biztos?
-Igen... de kezdek éhes lenni...
-Tudod hol találod a hűtőt-nevetett.
Lementem és ettem kekszet egy kis tejjel..... utána még bementem Niallhoz jó éjszakát kívánni de már aludt. Mentem fogat mosni és vissza az ágyba Klauhoz.

***

Hamar reggel lett, éreztem egy kezet a derekamon.Kicsit lökdösött, hogy keljek fel, de én még nagyon fáradt voltam. Nyöszörgés hagyta el a számat, utána magamra húztam a takarót és próbáltam visszaaludni, de a kéz nem engedett. Elkezdett csikizni.

-Neee! Felkelek csak hagyd abba!-pattantam ki az ágyból.Legnagyobb megdöbbenésemre Niall ült az ágyon.

-Hmm.. ezek szerint csikis vagy..
-Mit csinálsz itt? És hol van Klau?-kérdeztem tőle miközben éppen visszamásztam volna aludni.
-Elment reggeliért, de ne aludj vissza, így is elég nehéz felkelteni..
-De én álmos vagyoook!-dünnyögtem.
-A húgom azt mondta hogy keltselek fel és mondjam meg hogy mire visszaér legyél felöltözve, és indulásra kész.
-Uhmm...jó.. megyek, lezuhanyozom.
Előkerestem a táskámból a ruháimat és indultam a fürdőbe.
Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem,elkezdtem szárítani a hajamat. Hamar készen lettem és lementem a nappaliba. Klau már hazaért és evett.
-Mért kell indulásra készen lennem?-érdeklődtem.
-Tegnap mondtad hogy anyukád reggel hazaér. Nem emlékszel?
-Teljesen kiment a fejemből!-csak arra tudtam gondolni hogy ma beszélnem kell Felicitivel.
Sietősen megreggeliztem, összepakoltam a cuccaimat.
Elköszöntem Klauéktól és mentem haza.Minél jobban sietek valahova annál nehezebb ez a táska..
Az ajtónál már édes illatokat érezni.. anya már egészen biztos itthon van.Bementem, a bejáratnál letettem a táskámat. 
-Szia anya!-annyira jó újra látni.
-Szia kicsim!-ölelt meg szorosan-Hol voltál?
-Klauéknál aludtam.
-És jó volt?
-Igen nagyon.
-Annak örülök, gyere egyél sütit, nemrég lett kész.Nemsokára el kell mennem papírokat intézni, de nem hiszem hogy sok idő lenne.Sietek majd vissza.
-Oké.Még én is elszeretnék intézni egy-két dolgot-feleltem. 
Felvittem a cuccaimat és elővettem egy telefonkönyvet, és egy címjegyzéket.Hátha valamelyikben megtalálom Felicitit.
Egy kis keresgélés után megtaláltam a címét.Mielőtt elmegyek hozzá, be kell néztem a munkahelyemre.Még van pár szabadnapom, de azért megnézem, hogy minden rendben van-e.
Az étteremhez érve az a látvány fogadott hogy renoválják. Erről nekem mért nem szólt senki?
Észrevettem a főnökömet, odamentem hozzá.
-Itt meg mi történik?
-A többiek nem mondták hogy most egy darabig felújítás miatt zárva lesz az étterem?
-Nem.. senki.
-Örülj hogy most lesz egy hosszú szabadnapotok. Hogy van a lábad?
-A lábam?
-Jobban van mióta elestél?
-Igen, hamar begyógyult, remekül van-mosolyodtam el a válaszomon.
-Most mennem kell kedves. Jó mulatást a mostani szabadidejében! 
-Köszönöm viszont látásra!
Hát ez érdekes. Mért nem mondták nekem hogy nem kell dolgozni? Fura...
Elővettem a papírt a zsebemből amire a házszámot írtam fel. Mentem utcáról utcára, házról házra.
Szó szerint bolyongtam mint a bolygóhollandi miközben azt a házat kerestem ami az orrom előtt volt.
Bekopogtam, pont Feliciti nyitott ajtót.
-Igen?-amint meglátott egyből becsapta az ajtót.
Újból kopogtattam.
-Mi akarsz te itt? Menj el!
-Veled szeretnék beszélni..
-Csak nem Niall küldött?
-Nem, dehogy... nem tudja hogy idejöttem.
-És miről szeretnél beszélni?
-Rólad és Niallról....- szinte suttogtam a szavakat... elég félelmetes volt Feliciti..
-És még is mért?-lenézően beszélt velem...
-Mert...-az eső közbeszólt... zuhogott.
-Jó..gyere be..-betessékelt a konyhába, és leültetett az asztalhoz. Adott egy bögre teát, és leült velem szemben.
-Most mondd, hogy mit szeretnél.
zene
Elmeséltem neki hogy Niall mennyire le volt törve és hogy mit mesélt róla.
-Tehát Niall mesélt neked rólam. Hmm-enyhe kacagás volt a hangjában-Ez rá vall. De attól még mindig nem értem mért jöttél ide.
-Szerintem miattam szakítottatok.... és azért jöttem hogy bocsánatot kérjek mindenért....hogy újra járjatok...
*Nagy sóhajtás
-Kislány.. abban igazad van részben hogy miattad szakítottunk..de igazából azért is mert nagyon féltékeny típus vagyok.. Niall pedig megkedvelt téged.. amiért nem hagyott volna csak úgy ott ezért is szakítottunk, de továbbra is barátok maradtunk.Rajtad pedig messziről is látszik hogy kezdesz belezúgni.
Belekortyoltam a bögre tartalmába, hogy ne legyen annyira feltűnő a tény hogy elpirultam, s ezzel igaza van.
-De ezzel nincs is baj-folytatta-Amúgy most vásárolni készültem....uhmm van kedved velem jönni? rád férne egy kis stílusváltás..
Nem tudom hogy ezt pozitívan vagy negatívan fogjam fel, csak bólogattam.
-Remek!Amint eláll az eső indulhatunk is.Kérsz még teát?-nyúlt a kannáért.
-Igen köszönöm.
-Mit szeretnél tudni rólam és Niallról?
-Mindent amit csak lehet-mosolyogtam.
-Hát az elég sok dolog-nevetett-De akkor kezdem az elején.
Mire elmondott mindent, elállt az eső.

***

Csak ámultam, milyen helyre csöppentem. Ezt a boltot még nem láttam, nagyon szép sőt, gyönyörű ruhák vannak itt. Minden ruhát felpróbáltunk ami megtetszett. Feliciti kiválasztott nekem egy ruhát, hogy azt is próbáltam fel.
Mesésen állt. kimentem hogy megmutassam neki.
-Wow. Na erről beszéltem.Vedd le és menjünk fizetni. Még egy helyre el szeretnélek vinni téged.

Köszönöm nektek!

Nemrég átléptük az 1000 nézettséget, és ezért nagyon boldog vagyok!! Hétvégén igyekszem hozni nektek egy sokkal hosszabb lélegzetű fejezetet :$

Komizzatok hogy tudjam vannak e rendszeres emberek akik olvassák a blogot vagy csak páran akik feljönnek megnézni néha-néha.

Zaragoza Xx

Juhúú 1000 felett vagyunk már

10.fejezet

Mennyi idő mire a törött szív begyógyul? És ha egyáltalán begyógyul, mikor tud újra érezni?

-Haragszol rám?-kérdeztem tőle.
-Rád sose tudnék-majd kisétált az ajtón.

zene

*Niall szemszöge:

Hallottam a mögöttem lévő ajtó csukódását, nem nézhetek vissza..
Haza kell mennem, már egy ideje nem voltam otthon.
Gyorsítottam a tempómon hogy gyorsabban otthon lehessek.

***

Hazaérve becsaptam magam mögött az ajtót és felmentem a szobámba amikor az ajtóban megjelent Klau. Csodásan tud időzíteni, mint mindig.

-Szia! Mostanában még köszönni is elfelejtettél?-támaszkodott a falnak.
-Szia! Most pedig menj ki!
-Mi a baj? csak nem dobott a hisztéria vagy valami ilyesmi?
-Ráhibáztál és ne merd hisztériának hívni! Most már kimehetsz.
De esze ágában sem volt kimenni. Leült mellém az ágyra és átölelt. Nem tudom szerinte mért lesz jobb nekem attól hogy megölel...
-Sajnálom bátyó-szavait alig lehetett hallani-majd találsz egy olyan lányt akit tényleg megérdemelsz-ezzel a mondattal végre elhagyta a szobát.
Nagyon sóhajtottam és hátradőltem az ágyon. Tekintetemet végigvezettem a plafonon.

*Klau szemszöge:

Inkább hagyom had gondolkozzon. Nem láttam még ennyire letörtnek, mondjuk eddig mindig ő szakított a csajaival és nem fordítva. Vannak pofára esések, de idővel túlteszi magát azon a hárpián.

Tegnap megbeszéltem Rose-val hogy valamikor  itt alszik. Megyek fel is hívom hogy ma ráérne-e mert ahogy láttam Niall ma nem nagyon keresné a társaságomat.
-Szia Rose! Ma lenne kedved itt aludni?
-Szia! Persze! Mikor menjek?
-Délután bármikor jöhetsz... pl 14:00-kor megfelel?
-Okés akkor megyek és összeszedem a cuccaimat.Nemsokára ott leszek. Szia!
-Jó akkor majd gyere. Szia!

-Ki jön hozzánk?-nézett rám Niall.
-Rose ma este itt alszik-feleltem.
-De mért?-értetlenül nézett rám.
-Mert itt alszik, és kész. Múltkor is elvoltatok nem? Vagy van valami bajod vele?

Nem válaszolt semmit, morcosan a konyha felé vette az irányt. Utána mentem hogy egy kicsit faggassam, mit csináltak amikor nekem el kellett mennem. Felültem a pultra és néztem, mit csinál.

-Mit szeretnél-húzta fel a szemöldökét.
-Csak azt szeretném megtudni, hogy mit csináltatok Rose-val amikor nekem el kellett mennem.
-Filmet néztünk, videó játékoztunk.
-Mi bajod van azzal hogy ma itt alszik?
-Mi vagy te hogy így kérdezősködsz?
-Egy leendő FBI ügynök-feleltem nevetve.
-Nagyon vicces...
-Válaszolj! Mi bajod van Rose-val?Nagyon kedves, aranyos lány. Talán az bántott meg hogy legyőzött videó játékban?.
-Semmi bajom nincs vele. De próbáljatok csendben lenni. Ma semmi kedvem semmihez.
Ezzel otthagyott a konyhában is. Hát jó.. gondoltam magamban. Majd valahogyan megpróbálom felvidítani.

***

Kopogtak, egészen biztos hogy ez Rose. Kinyitottam az ajtót, egy szó nélkül a kanapéra húztam Roset.
-Ma nem zavarhatjuk Niallt. Nincs jó napja szegénynek.
-Hogy érted azt hogy nincs jó napja?
-Szakított vele a barátnője....
-Mármint a hárpia?
-Igen ő-nem tudtam visszafogni a röhögésemet.
***
-Vigyük fel a cuccaidat a szobámba aztán táncolhatnánk vagy csinálhatnánk valamit.
-A táncban benne vagyok.
zene
Kerestünk egy számot a gépemen és elkezdtünk táncolni. A tánc nem az erősségünk de egy idő után képesek vagyunk összerakni egy jó koreográfiát, ami hasznos ha az ember bulizni megy. Velem ellentétben Rosénak volt egy kis ritmus érzéke, és tanult egy pár évig táncolni, ami nagy segítség volt nekem. 1-2 óra elteltével már alkottunk egy s mást, amikor megpillantottam Niallt lejönni a lépcsőn. Rose háttal állt neki, ezért ő nem vette észre hogy Niall hogyan néz rá. Nem állt meg a táncolással, azt hitte én csak azért nem táncolok, mert nem tudom hogy mit csináljak.
Teljesen leesett az állam ahogy láttam Niall reakcióját a táncra. Csak állt a lépcső alján és nézte az elötte táncoló lányt.
Rose-nak egy idő után leesett hogy mért nem táncolok, gyorsan megfordult, és meredten nézte a bátyámat.

*Rose szemszöge:

Teljesen lefagytam. Legalább szólt volna Klau hogy mögöttem van és hogy hagyjam abba a táncot.
Elkezdtem hátrálni Klau felé. Nagyon sok kérdésem volt Niallhoz. Jól van-e,  mért dobta ki a csaja,mi történt azután hogy otthagytam őt a parkban, mért nézett egész végig ahogyan táncoltam??? De csak egy kérdés hagyta el a számat.
-N-Niall...-de Klau beelőzött.
-Niall jól vagy?
-Igen,csak lejöttem kajáért és nem akartalak megzavarni titeket.
Nem akart megzavarni... persze.. el is hiszem..Elég furcsán viselkedik...


***

Hamar este lett, elég jól elhülyéskedtük az időt Klauval. Hajnalban elmentünk aludni, amikor biztos voltam benne hogy Klau elaludt, átmentem Niall szobájába. Gondoltam hogy még nem alszik. Csendben nyitottam az ajtótt, majd beléptem a szobába.
-Rose!-meglepetten nézett rám.

9. fejezet.

Szétválás és búcsúzás?

Zene

*Feliti szemszöge:

Reggel az ablakon beszivárgó fény ébresztett fel. Megpróbáltam kinyújtózni, és megfordulni, de nem tudtam. Egy erős kar fogott, tartott hogy ne tudjak elmenni. Egy gyönyörű arcra tekintettem. Szőke tincsei szétterültek a párnán.Mindig is szerettem nézni ahogyan alszik. Olyankor nem ellenkezik, hogy hosszú szempilláit csodáljam, és gyönyörködjek az arcában.
Óvatosan kimásztam öleléséből és az ajtó felé vettem az irányt. Erre egy nagy nyögés hagyta el Niall száját. Nem törődtem vele, tudtam hogy még vissza fog aludni. Lesétáltam a konyhába,
gondoltam csinálok teát és reggelit.
Ma elég hideg, ködös az idő még a házban is kicsit hűvös van. Amíg forrt a víz felmentem a szobámba. Halkan nyitottam ki az ajtót, hogy ne keltsem fel Niallt. Besurrantam a gardróbba és kerestem egy jó meleg pulcsit, hozzá egy hosszú nadrágot. Nagyon lassan és csendben próbáltam meg elhagyni a szobát... hát ez nem sikerült. Elestem a cipőmben, elég nagyot koppantam a padlón. A padló kemény... nem jó ráesni! Feltápászkodtam a padlóról és Niall tekintetére lettem figyelmes.

-Mit csinálsz?-nézett rám úgy mint egy idiótára.
-Csendben kimegyek..-babráltam a pulcsim ujjával.
-Ez neked csend?-nevetett fel.
-Én egy nindzsa vagyok, csak még tanulnom kell-fogtam a fejem.
-Oké-nevetett fel hangosan és visszadőlt az ágyra.
A konyhába érve végeztem a reggelivel, leültem a kanapéra a teámmal.
Eszembe jutott mi történt tavaly ősszel. Ugyan ilyen ködös, hideg idő volt. A lehullott falevelek vöröses színben voltak. Mi kézen fogva sétáltunk a parkban. Észrevettünk egy kislányt. Két kisfiú elvette a babáját. A lány csak sírt és követelte hogy adják vissza neki a játékot.
Niall el engedte a kezem, és odafutott a kislányhoz.

-Hogy hívnak?
-Sissy-mondta könnyeit törölgetve a kislány.
-Vissza szerzem neked a babádat Sissy. Ne szomorkodj!-megfordult, és odament a fiúkhoz akik épp a babát dobálták ide-oda.
-Azt hiszem hogy ez nem a tiétek!-nyúlt a játékért. A kisfiúk meg sem mertek mozdulni, ahogy Niall alakja feléjük magasodott. Egyikőjük lassan átnyújtotta a babát majd mindketten elfutottak.
Visszament a kislányhoz és letörölte a könnyeit,ezután odaadta neki a babáját. A kislány megölelte Niallt, és szorosan magához ölelte a babáját.
-Köszönöm!- és már futott is az anyukájához aki egy távoli padon ült és könyvet olvasott.
Nem először láttam ilyen kedvesnek, hiszem engem egy pocsolyából segített fel zuhogó esőben. Első látásra félelmetesnek tűnik, igazi rossz fiúnak aki leginkább a bajt keresi.
Én csak álltam és bámultam. Az én hősöm, szőke hercegem, csak is kizárólag az enyém.

Hirtelen zörgést hallottam a konyha felől és egyből abbahagytam a régi szép időkről való gondolkozást. Hátrafordultam és Niall állt egy bögrével a kezében közelített felém.

-Kösz a kaját, most csak kicsit égetted oda- nevetett.
-Hagyj már! Tudod hogy nem tudok főzni-ütöttem gyengén a vállába.
Elkezdtem szürcsölgetni a teámat,közben végig Niallon tartottam a tekintetemet.

-Nem szoktál ilyen sokáig aludni-motyogtam.
-Nem, de sokáig néztem ahogyan alszol-közben ásított egyet-kettőt.
-Te azt nézed ahogyan alszok?-néztem rá döbbenten.
-Mintha te nem ezt csináltad volna ma reggel-nevetett.
-Akkor már ébren voltál?!? Mért nem szóltál hogy ébren vagy?-pirultam el zavaromban.
-Már akkor felkeltem amikor elkezdtél mocorogni... kíváncsi voltam mit csinálsz-mosolygott.
-Te perverz állat azt is megnézted volna h átöltözök?-nevettem.

Nem szólt semmit csak elkezdte inni a kezében lévő bögre tartalmát.
Elvettem a gitárt a TV mellől és elkezdtem játszani rajta.Nem olyan régóta gitározok, erre is Niall tanított meg. Fogalmam sem volt hogy mit játsszak, csak jöttek a hangok egymás után.

-Még mindig nem tudtam megváltoztatni a véleményedet?-kérdezte reményteli tekintettel.

zene

-Sajnálom.. de nem.. hidd el ennek így kell lennie-tettem le a gitárt és öleltem meg.
Szorosan megölelt, teljesen kipréselte a levegőt a tüdőmből.

-Azt szeretném hogy neked jó legyen-suttogta.
-Én pedig azt ami a legjobb lesz neked-nyomtam egy puszit az arcára.

***
Felöltözött és éppen menni készült, amikor odafutottam hozzá.

Ti választhattok.

Kérlek Komizzatok!!!

Ahogy tudjátok Felicitinek választania kell hogy maradjon a szőke hercegével, vagy hagyja hogy  elmenjen és boldog legyen Rose-val. Hogyan szeretnétek hogy folytatódjon?

Komizzatok hogy Rose, vagy Feliciti.

Amíg ezt nem döntitek el addig nem tudom folytatni a blogot.

8.fejezet

Keresd az utadat,hogy hová tartasz, így rátalálsz arra akit a legjobban szeretni akarsz..

*Visszatekintés Rose szemszögéből
zene

Össze állt a kép. Akkor Niall ült mellettem a buliban és a barátnője rángatta el mellőlem.De még most sem értem mért kellett lelöknie a padról és kicsapnia a hisztériát. Talán ennyire féltékeny típus lenne?-ezek a gondolatok futottak végig a fejemben miközben rájuk pillantottam.A lány sírva ütötte Niallt de ahogy láttam megértette a lány érzéseit. A lány meredten bámult rám mikor Niall megpróbálta megcsókolni..Niall felém fordult.
-Most menj haza... később folytatjuk az edzést.
Nem szóltam semmit csak bólogattam és elmentem. Le sem tagadhatta volna hogy mennyit érez a lány iránt.Ha kibékül vele akkor talán már nem láthatom többet?

***
Hazaértem, a ház csendes volt, ahogy általában mindig. Egész nap a ma délelőtt történteken gondolkoztam.Vajon most mit csinálhatnak? Kibékültek már?
 *Vissza a jelenbe, Niall szemszöge 

Felvittem az emeletre, be a szobájába.
zene

Leültettem az ágyra,én pedig sorban kezdtem meggyújtani a szekrényén sorakozó kis gyertyákat. 
-Niall ne-kérlelt.
Figyelmen kívül hagytam kérlelését. Folytattam amit elkezdtem.A szoba gyertyafényben úszott.Odaültem mögé az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát.
-Ugye tudod hogy még mindig nagyon szeretlek-súgtam fülébe. Nem szólt semmit, továbbra is feszülten ült.
Elhúzódtam tőle és lefeküdtem az ágy másik felére.
-Én most átöltözök-mondta közben elővett a szekrényéből egy pizsamát. 
Követni kezdtem a fürdő felé, mire ő megfordult.
-Egyedül Niall!
-Pedig segíthetnék átöltözni- mosolyogtam rá.
-Nagyon vicces!-és ezzel becsapta a fürdő ajtaját maga után.
Visszamentem az ágyra és vártam hogy végezzen.
Lassan nyitódott az ajtó és megpillantottam Felicitit. Nagyon jó teste van. Imádom minden egyes porcikáját. Egy rövidnadrág és egy hosszabb póló volt rajta. 
Mellém feküdt én pedig csak néztem szótlanul.
-Nem akarsz átöltözni, ha már itt maradsz éjszakára?-kérdezte.
-De lehet hogy át kéne....-és elkezdtem levenni a pólómat.Kiment a szobából és kezében egy nadrággal jött vissza. Remegve nyújtotta át a ruhát.
-Pólót nem kapok?
-H-hidd el, nem kell neked az a póló-ujját végigvezette kockás hasamon.
-De akkor neked sem kell-nyúltam a pólója felé.
zene

-Nekem kell a pólóm!-nyúlt a kezem után nevetve.
-Az nem ér hogy te nézegetheted a felsőtestemet én pedig csak a pólót rajtad.....hidd el nekem, felesleges az a ruhadarab rajtad-és már le is vettem róla.
Valahogy gondoltam hogy a melltartót magán hagyja. Sebaj, még több kihívás.
A póló a padlón végezte az én ruháim mellett. Közelebb húztam magamhoz. Szorosan tartotta, hogy ne tudjon elmenekülni ölelésemből. Csókokkal árasztottam el a testét.
Felé kerültem, kisöpörtem az arcából egy kóbor tincset.
-Igen-suttogtam.
-Mi igen?-kérdezte zavartan.
-Barátok maradunk akkor is ha szakítunk.
Nagy mosoly terült el az arcán.
-De ha egy idióta pasast találsz magadnak abba nekem is lesz beleszólásom-folytattam.
-Oké-nevetett fel.
Ujjaimat végighúztam az oldalán, erre még jobban elkezdett nevetni és mocorogni alattam.
-Neee ez csikis! Kérlek neee-már a könnyek is folytak az arcát, annyira nevetett.
Letöröltem a könnyeit és egy csókban forrtunk össze. Hirtelen megszólalt a telefonom.
-Nem akarod felvenni?-tolt el magától.
-Majd visszahívom-próbáltam újra a közelébe férkőzni.
-Álmos vagyok-húzta magára a takarót.
Elfújtam a gyertyákat és visszamentem hozzá.
-Akkor aludj.. majd én vigyázok rád- odahúztam magamhoz.
zene
Utolsó csókokat nyomtam arcára és figyeltem ahogyan elalszik a karjaimban. Éreztem édes illatát, játszadoztam hajával,közben az ablakon keresztül a telihold fénye töltötte be a szobát.Olyan volt mintha megállt volna az idő. Tökéletes percek, órák voltak.Végül engem is elnyomott az álom.

7.fejezet

Döntések és bizonytalanság...

Zene

"Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat, mert ha az elsőt nagyon szeretted volna nem szeretsz bele a másodikba."

Feliciti szemszöge:

-Niall mit keres ő itt? Mért látlak vele olyan sokat mostanában? És velem mért nem törődsz? Mért nem veszed fel a telefont ha hívlak?-kétségbeesetten kérdeztem miközben a könnyeim végigfolytak arcomon-Mondd mért?!

Niall gyorsan felsegítette a lányt, majd hozzám fordult.
-Mért teszed ezt?- nagyon higgadt maradt, nem haragudott rám azért ahogy reagáltam.
-Mit mért?-sírva ütöttem felsőtestét.
-Tudod hogy megőrjít a viselkedésed-közelebb hajolt hogy megcsókoljon de ellöktem magamtól.
Értetlenül nézett rám, én pedig a mögötte álló lányra meredtem. Niall megfordult.
-Rose, szerintem most menj haza, majd folytatjuk az edzést.
A lány bólogatott és elindult.
-És te mért teszed ezt velem?-faggattam tovább.
-Mire gondolsz?
-Tudod hogy alapból féltékeny típus vagyok és azzal a lánnyal vagy akiről semmit sem tudok... sokkal szebb mint én, ráadásul látszik rajta hogy beléd van zúgva.Válaszolj, mért nem vetted fel a telefont?Mért látlak annyiszor azzal a lánnyal, főleg múltkor kézen fogva?
-Csak bízz bennem. Tudod hogy téged szeretlek és sosem tennék semmit amivel megbántanálak. Nekem te vagy a legszebb, és Roseval csak barátok vagyunk, azért fogtam a kezét hogy ne essen el, és azért nem vettem fel a telefont mert le kellett nyugodnod....-magyarázkodott.
-Épp hogy ez a baj. Már nem bízom benned. Tegnap is szörnyen szenvedtem amiért összevesztünk. És ráadásul most ez is? Azért jöttem ide hogy kibéküljek veled és minden a régi legyen-könnyekben törtem ki.
-Mit szeretnél?-hajolt közelebb és közelebb hozzám. Tudtam hogy még mindig szeret,és azt szeretné, hogy a legjobb legyen nekem. Eddig is bármit meg tett volna nekem, de valahogy az a lány nagyon jól kijöhetett vele ha őt nem szeretné hanyagolni miattam...Talán hagynom kéne őket. Talán ez lenne a legjobb, de nem akarom elveszíteni Niallt. Azt szeretném hogy még ezek után is barátok legyünk bármi is lesz.
zene
-Szakítani akarok-suttogtam.
-Egészen biztos vagy benne?-nézett rám szeme kékjével.
-Igen...De előtte még eltöltenéd velem ezt az utolsó napot? Mint a barátnőddel?
Nem mondott semmit.Szorosan átölelt, egy csókot nyomott az ajkaimra.Nem akartam elengedni, most hogy tudtam, ez az utolsó délutánom vele.Megfogta a kezem és elindultunk a folyópartra.
Nagyon szeretek ott lenni, nézni a halakat ahogy úszkálnak, a folyónál lévő mezőn a szebbnél szebb virágokban gyönyörködni. Azokból a növényekből szoktam Niallnak virág koszorút fonni a fejére. Elképesztően aranyos vele. Mielőtt kiértünk volna bement a boltba.
-Várj meg itt.Mindjárt jövök-és ezzel leültetett a padra.
Nem kellett rá sokat várnom, gyorsan kijött egy szatyorral a kezében.
-Mit vettél?-érdeklődtem.
-Majd megtudod-mosolygott.
Kézen fogva kimentünk a rétnél lévő patakhoz.Én leültem a fűbe és elkezdtem virágokat szedni. A hátam mögül egyszerre buborékok jelentek meg.

Hátrafordultam, Niallon önelégült vigyort pillantottam meg. Sosem tudtam rávenni hogy fújjon nekem buborékokat, és most magától teszi.
zene

Ugrándoztam a buborékok közt, akár csak egy kisgyerek. Végtelen boldogságot éreztem.
***
 Kezdett lemenni a nap.Sárga fény öntötte el a rétet a buborékok ragyogtak. 
A befejezett virág koszorút Niall fejére tettem, és szorosan átöleltem, ő pedig visszaölelt.
A szatyorért nyúlt hirtelen és kivett egy tábla Oreós csokit.
-Á ezt nagyon szeretem!-ugrándoztam.
-Tudom, azért hoztam-letört egy sort, majd átnyújtotta.
Odaültünk a folyópartra és néztük ahogyan az egyre vörösödő nap eltűnik az égen.
Karjaival magához húzott. Nagyot sóhajtottam, és a fejemet a vállán pihentettem.
-Mi a baj?-kérdezte, közben kisöpört egy hajtincset az arcomból.
-Semmi... csak..
-Csak mi?-nekem bármit elmondhatsz.
-Én még mindig reménytelenül belég vagyok zúgva Niall Horan....-közben nyomtam egy puszit a nyakára.
-Ó hogy csak ennyi?
-Mi az hogy csak ennyi?-meredten néztem bele kék szemeibe.
-Ez könnyen megoldható... ne szakíts velem... én még mindig szeretlek-motyogta.
-De nem mehet lehet az állandó féltékenységem miatt. Már attól rosszul vagyok és szétvernék valamit ha egy másik lánnyal meglátlak, ebből meg csak veszekszünk.... 
Niall beleharapott a csokiba. Meg se szólalt. Odébb toltam a szájától a csokit, forró csókot nyomtam ajkaira. Nem ellenezte a dolgot, erősen megfogta a csípőmet. Ott feküdtem a földön, ő pedig felettem.
-Én csak azt szeretném hogy boldog legyél-súgta a fülembe.
-Hidd el így lesz a legjobb-féltem belenézni az igéző kék szemeibe. Ha belenéznék nem tudnék elválni tőle..
-És ha azt mondom hogy én nem tudok élni nélküled?-csókokkal árasztotta el az arcomat.
-Ügyes fiú vagy és talpraesett. Minden nőt megkapsz akit csak akarsz...-válaszoltam neki.
-Miből gondolod ezt?
-Ugyan már néztél tükörbe? Már a látványodtól is elgyengülnek a lábaim...
-Ezzel nem vitatkozom-vigyorgott- de én csak egy lányt szeretnék... és az te vagy.
-Még a barátnőd vagyok....
zene
-És szeretném ha az is maradnál-szakította félbe a mondatomat.
-Nem lehet....Kezdek fázni... menjünk haza. Kérlek.
Felsegített és elkísért hazáig. 
***
Egyszerre Niall és az ajtó között találtam magamat.
-Kérlek ne tedd ezt.
-Csak próbálom megváltoztatni a döntésedet-mondta.
-Nem hiszem hogy bármikor meg tudnád változtatni...
-Azt majd meglátjuk-kacsintott rám, ezután megcsókolt és átölelt-Bemehetek?
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne. Anyuék 2 napig nincsenek itthon.
Kivette a zsebemből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
-Niall ne!!!- de ő már bent volt a házban.
-Azt mondtad hogy fázol nem? Akkor mért nem jössz be?- tekintetét végigvezette rajtam.
-Ez nem tartozik a legjobb ötleteid közé Horan-morcosan közöltem vele és besétáltam a nappaliba.
-Lehet hogy sikerül megváltoztatnom a döntésedet, és ha nem sikerül, legalább örülök hogy ezt a kis időt még veled tölthetem-ölelt meg hátulról.
-Ugye barátok maradunk?- suttogtam.
-Ha szakítunk?-ölelt szorosabban.
-Igen....
-Egészen biztosan-nyomott egy puszit a fejemre és elkezdett maga után húzni fel az emeletre.

6.Fejezet

Feliciti története....

Ezekben a mostani történetekben Feliciti és Niall megismerését írom le, hogy mindkét oldalról tudjatok.

Zene

Egy őszi napon kezdődött minden. A semmiből elkezdett zuhogni az eső.Gyorsítottam lépteimen, hogy ne ázzak szét. Elég messze lakom onnan ahol jelenleg vagyok.... Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam. Hirtelen felbuktam egy kiálló kőben és beleestem egy mélyebb pocsolyába. Ez nem az én napom...A táskámat nem is láttam az esőfüggönytől.Egy sötét alak állt meg előttem és a kezét nyújtotta. Elfogadtam ezt a kedves gesztust, hirtelen eszembe jutott hogy hogyan is nézhetek ki. Megpróbáltam letörölni az elkenődött sminkemet.

-Úszni volt kedved szépségem?- kérdezte a felém tornyosuló fiú.

-Haha nagyon vicces.....

-Ez a te táskád?-mutatta az elázott oldaltáskám.

-Igen köszönöm-vettem el a kezéből.

Kisöpört pár vizes tincset az arcomból, majd közelebb húzott magához.

-Mi a neved?

-Feliciti-közben remegtem, teljesen átfagytam- Feliciti Cross.

-Gyönyörű neved van. Te is gyönyörű vagy-mondta, közben átkarolt hogy ne fázzak annyira.

Egy kicsit elpirultam a szavaitól, még mindig fáztam de már kicsit jobb volt mellette.

-Elkísérjelek hazáig?-érdeklődött.

-Az jó lenne-elég csendesen válaszoltam neki.

Teljesen eláztunk amikor a ház elé értünk.

-Be jössz?-kérdeztem-,a végén még megfázol.

-Oké...

Szép csendben bementünk, reméltem hogy anya nincs otthon és nem reagálja túl a dolgokat és nem kezd el pattogni... hát nem így lett. Pont a konyhában volt ahova mentünk.

-Sziasztok! Kicsim mi történt veletek? És ki a barátod?-anya elég érdekesen nézet ránk... folyt a víz a ruhánkból..

-Szia anya. Hát elestem, pont bele egy tócsába és ő felsegített és hazakísért. Nagyon kedves-mosolyogtam rá.

-Hogy hívnak?-kérdezte anyu.

-Niall Horan vagyok és semmiség hogy segítettem, szerintem bárki más megtette volna-vigyorgott.

Niall....... káprázatos név gondoltam magamban.

-Feliciti menjetek és törölközzetek meg- utasította anya.

Niallal felmentünk az emeletre az én szobám fürdőjébe.

-Tessék itt egy törölköző, mindjárt hozok neked száraz ruhákat apám szekrényéből.

Gyorsan kerestem egy pár jó ruhát és visszasiettem a fürdőbe.

-Ezeket vedd fel!- elvette a ruhákat,én átmentem a másik fürdőbe. 

Lezuhanyoztam forró vízzel, és felvettem a száraz ruháimat. A szobámba érve az a a látvány fogadott, hogy Niall az ágyamon ül, és a telefonomról SMS-t küldd magának.

-Niall kérsz egy bögre forró teát?

Gyorsan lerakta a telefonomat, úgy tett mintha hozzá se ért volna.

-Igen... köszönöm-válaszolta halkan.

Anyu közben a radiátorra rakta a ruháinkat. Mi lementünk a konyhába.Felraktam a vizet forrni, és megpróbáltam levenni a felső polcról a bögréket, de nem értem el.

-Segítsek?-nézett rám Niall.

-Nem kell, megoldom.

Niall odajött mögém, a csípőmnél fogva felemelt így elértem a felső polcot. 

Leültünk a teával az asztalhoz.

-Mit csináltál a telefonommal?-érdeklődtem

Niall elpirult.

-Semmi különöset-zavartan kortyolgatta a teát.

-És mért segítettél nekem az utcán?-tovább faggattam.

-Nem hagyhattalak ott..-mormogta.

-Köszönöm-majd nyomtam egy puszit az arcára.

Másnap elvitt moziba. Utána megkért, hogy legyek a barátnője.Tökéleset pár voltunk. Mindennél jobban szeretem. De tavasszal összevesztünk... túlságosan féltékeny vagyok.

2 hét után békültünk csak ki. Éveknek tűnt, nélküle alig ment az idő. Nem szereti ha féltékeny vagyok a lány barátaira, próbálok nem az lenni de néha úgy érzem őket jobban szereti mint engem.

Nyáron kézen fogva indultunk egy házi buliba. A vége felé nem tudtam hol lehet. Az udvarnál találtam meg. Egy lánnyal beszélgetett. Előtört belőlem a féltékenység. Az a lány gyönyörű volt. Ordítottam Niallal, majd ott hagytam. Másnap elmentem hozzá hogy bocsánatot kérjek. Akkor megpillantottam azt a lányt a házukban. Fogalmam sem volt hogy mit is tehetnék. Újra összevesztünk és gyorsan elmentem mielőtt rosszabb lenne.

Zene

Hazafutottam. Bezárkóztam a szobámba. Egyre jobban sírtam, képtelen voltam abbahagyni. A srác aki a világot jelenti számomra kezdi összetörni a szívemet és a kis világom semmivé válik alig pár nap alatt. Számtalan SMS-t küldtem neki és próbáltam felhívni, de nem vette fel. Aznap este rettenetes vihar volt. Még az ég is velem sírt.De tudtam hogy hétfőnként mindig elmegy a parkba futni. Engem is elszokott vinni magával. Talán ha elmegyek oda találkozhatok vele és minden jó lesz.

***

Reményekkel indultam el a parkba és meg is pillantottam Niallt és mellette.... az a csaj. Még mindig nem tudok róla semmit se. Az érzés olyan volt, mintha a szívemet tépték volna ki. odamentem, lelöktem a lányt a padról és kétségbeesetten könnyeimmel küszködve kiabáltam Niallnak....

5.fejezet

Vihar...

-Szia! gyere be-szóltam Niallnak.
-Szia. Biztos hogy nem zavarlak?
-Nem. Úgy is egyedül lettem volna itthon, szóval még örülök is hogy itt vagy-mosolyogtam rá-nem vagy éhes?-kérdeztem.
-Most hogy mondod, egy kicsit-válaszolta. Leült az ebédlőbe, én a konyhában kerestem tányért és evőeszközt. Letettem az ételt Niall elé. Mindig mosolyognom kell attól ahogy az ételre néz.Szerintem ha legális lenne összeházasodna az étellel. Ahogy befejezte az evést, és a repetázást, bementünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést.
-Ki volt ma az a lány aki ott ordibált az ajtóban és rám mutogatott?-kérdeztem
-Az nem érdekes. Nem normális az az ember. Ne is foglalkozz vele-felelte.
-Csak nem tudtam hogy mért pont rám mutat miközben üvöltözik veled-mondtam halkan.
Pár percig tartott a kínos csönd amit Niall tört meg.
- Igazából nem is tudom miért jöttem ide. Miért pont hozzád jöttem, és sajnálom ha zavartalak, de a tegnap este után úgy gondoltam hogy veled beszélgetnék legszívesebben-ezt egész halkan mondta közben a padlót bámulta.
-Mondtam már, hogy egy kicsit sem zavarsz.-egyszerre elkezdett szakadni az eső.
Zene


A semmiből jött vihar egyre erőteljesebb lett.
-Ilyen időben nem mehetsz haza- néztem Niallra.
-Maximum elázok-és amikor ezt mondta egy nagyot villámlott azután dörgött- Azthiszem igazad van, még is itt kellene aludnom. A kanapé nekem tökélesen megfelel.
-Biztos hogy a kanapén szeretnél aludni?-kérdeztem.
-Egészen biztos-mosolygott rám.
Felmentem az emeletre, hogy keressek ágyneműt, takarót és párnát.Visszaérve az a látvány várt hogy Niall az akció filmeket nézegeti.
-Ezek jók lesznek?-kérdeztem miközben az ágyneműtől nem is látszódtam.
-Tökéletes-felelte majd kivette a kezemből a nehéz takarót, és egyebeket.Megágyaztunk, én felmentem, átöltöztem pizsamába. Emlékszem hogy van itt még egy nadrág ami apué volt még nagyon régen ez tökéletes lesz Niallnak. Visszamentem hozzá a nappaliba, és a kezébe nyomtam az itthoni nadrágot.
-Ebben kéne aludnom?-nézett rám értetlenül.
-Akár ebben is. Nem hiszem hogy csak úgy boxerben szeretnél aludni vagy igen?-kérdeztem tőle.
-És ha igen?- válaszolta játékosan.
-Na vedd fel, mert a végén megfázol.
Amíg Niall öltözött, én csináltam magunknak forró csokit. Majdnem elejtettem a bögréket amikor a nappaliba értem. Ez a látvány fogadott:

-I-itt a.. vagyis hoztam neked forró csokit-dadogtam.
-Baj van?-kérdezte
-Nem semmi. Tessék itt a tiéd-átnyújtottam a bögrét utána gyorsan leültem, mielőtt még a lábaim feladják a szolgálatot-Nem fázol?-néztem végig fedetlen felsőtestén.
-Nem köszi. Így jó-mosolygott majd belekortyolt a bögre tartalmába-Hmm nagyon finom.
-Köszönöm.-végre egy ember aki megdicséri azt amit csinálok.
-Hol tanultál így főzni és sütni?-érdeklődött.
-Séf szeretnék lenni, és a munkahelyemen ahol pincér vagyok munka után szoktak tanítani.
- Egész biztosan jó séf leszel. Szerintem már most őrületesen főzöl-mondta.
Már elég késő volt így elmentünk aludni. Én a szobámban, Niall a kanapén. Azon gondolkoztam hogy talán akivel ma összeveszett az a barátnője lehetett? Vagy csak egy barátja? És mért pont ide jött? Hiszen nem rég ismerjük egymást.Elég hamar elaludtam. Niallról álmodtam. Ültünk egy padon, ősz volt, körülöttünk lehullott megsárgult levelek.
Hirtelen felriadtam egy mennydörgésre. Nagyon ijesztő volt a vihar. Sehogy sem tudtam visszaaludni. Úgy döntöttem lemegyek Niallhoz, megnézem hogy ő tud-e aludni. Csendben bementem a nappaliba, leültem a kanapé elé és csak néztem ahogy békésen alszik. Ezek szerint csak én vagyok olyan félős hogy nem tudok aludni? Újra villámlott, majd dörgött egy nagyon.
-Niall- suttogtam
-Igen?-álmosan megszólalt, még a szemét se nyitotta ki.
-Félek.... nem tudok aludni....-mondtam.
-És én hogy segítsek rajtad?-kérdezte még mindig álmosan.
-Itt aludhatok veled?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Hát nem hiszem hogy mindketten elférünk ezen a kanapén....
-Akkor az én szobámban.. csak kérlek ne hagy egyedül.
-Ha ettől nem fogsz félni.. akkor menjünk-mondta halkan.
Felértünk az emeletre. Most a korábbiaknál is nagyobbat dörgött az ég. Nagyon megijedtem. Niall magához szorított.Teste közelsége megnyugtatott.
-Semmi baj-súgta a fülembe-itt vagyok.
Bementünk a szobámba. Ilyenkor örülök hogy egy hatalmas francia ágyam van.Oda ültem az ágy szélére. Niall nem tudta hogy mit szeretnék.
-Akkor... nem alszunk?
-Nem tudok aludni.
-Próbálj meg...-válaszolta halkan majd elhelyezkedett az ágyon, és betakarózott.
-De olyan ijesztő ez a vihar-panaszkodtam.
-Nem kell félned. Itt vagyok-mosolygott rám.
Bemásztam mellé a takaró alá és megpróbáltam elaludni, de nem sikerült. Egyre erősebben tombolt odakint a vihar. Niall gyorsan észrevette, hogy még mindig félek, ezért közelebb húzott magához, és nyomott egy puszit a homlokomra. Egész este átkarolva tartott. Biztonságban éreztem magam,akkor már nem törődtem a viharral, érestem teste melegét, vadító illatát, izmos karját a derekamon, úgy aludtunk el mint kis kifli-nagy kifli.
Reggel arra ébredtem, hogy szépen süt a nap és én valahogyan Niallon kötöttem ki.
-Jó reggelt-mondta.
Én teljesen elpirultam amikor belenéztem gyönyörű szemeibe, és végiggondoltam hogy kerülhettem Niallra.
-Jó reggelt..... de én még álmos vagyok- dörzsöltem a szemeimet.
-Én pedig éhes-válaszolta.
Két ásítás között elmondtam hogy a hűtőben maradt a kínai kajából amit tegnap csináltam.
-Nem hagylak itt-motyogta-,te is gyere.
Bementem a fürdőbe, megcsináltam a hajamat, felöltöztem és mentem Niall után. Nem nagyon zavarta ahogy nézegetem. Még mindig nem hittem el hogy itt aludt és még mindig itt van.
-Te is kérsz?-fordult felém.
-Igen, köszönöm.
Reggeli közben megbeszéltük az este történteket...
-Nem is tudtam hogy így félsz a mennydörgéstől-nevetett.
-Ne nevess. Ez nem vicces....-értelmetlenül tologattam az ételt a tányéron.
-Hamar elaludtál?-kérdezte.
-Elég hamar. Mért kérdezed?
-Csak érdekelt hogy kényelmesen tudtál-e aludni mellettem.
Teljesen elvörösödtem. Nem tudtam hová bújni kíváncsi tekintete elől.
-Ez egy igen akar lenn?-mosolygott.
Bólintottam majd megettem a reggelim többi részét.
-Klau tudja hogy itt vagy?-tekintetemet Niallra szegeztem.
-Nem, és kérlek ne is mondd el neki.
-Akkor mit mondasz neki, hogy hol voltál?
-El szoktam menni több napra haverjaimhoz. Szerintem most is azt hiszi hogy ott vagyok...
-Oké. Lakat a számon-feleltem.
Elpakoltuk az edényeket,én felmentem a szobámba, hogy kisminkeljem magam, Niall pedig a fürdőbe ment lezuhanyozni, és felöltözni.Hamarabb végeztem mint ő, ezért gondoltam bekapcsolom a Tv-t. A szokásos módon, most sem volt semmi nézhető műsor, csak sorozatok...
Hallottam ahogy Niall becsukja a fürdő ajtaját. Egy mély hang szólalt meg mögöttem.
-Van kedved eljönni velem a parkba?
-Persze, elmehetünk, de mit akarsz ott csinálni?
-Futni....
-Ugye tudod hogy én és a futás két külön dolog?-néztem Niallra.
-Neked nem kötelező futnod, le ülhetsz egy padra és nézheted ahogy futok-mosolygott.
-Akkor lerajzollak futás közben-kezdtem sorolni az ötleteimet.
-Oké. Akkor indulhatunk?
-Most? Hiszen mindjárt dél....-értetlenkedtem.
-Igen, most. Az ebéd egyenlőre ráér.
Nem hittem a fülemnek.. ezt tényleg ő mondta volna? Ezek szerint van a sportos énje ami figyel hogy ilyen jól nézzen ki...
Vittem a parkba a rajfüzetemet és a ceruzáimat is. Leültem, egy padra és elkezdtem vázlatolgatni, Niall pedig körbefutotta a parkot. 2 kör után megállt inni, és egy kicsit leült mellém a padra. Felnéztem a vázlataimból amikor megpillantottam egy elég dühös lányt felénk jönni. Reménykedtem benne hogy nem felénk jön. Őrjöngve lelökött a padról és elkezdett ordibálni Niallal. Abban a pillanatban egyből tiszta lett a kép...

4. Fejezet

A hétvége....kisujj eskü..hát ezt nem egészen így terveztem.

Elég hamar megérkeztem Klauék házához.
Kopogtam, és Klau nyitott ajtót. A szobájába letettem a cuccomat.

- Kérlek ne akadj ki-és leültetett.
-Min ne akadjak ki? Miről beszélsz?
-Azt már rég óta tudod hogy hobbiból modellkedek.
-Igen. És?
-Nemrég hívott az egyik bemutató szervezője, hogy az egyik modell megsérült, és ha lehet minél hamarabb menjek oda, mert szükség lenne rám.
-Biztos hogy pont ma kell menned?-néztem rá nagy boci szemekkel.
-Igen. De ha szeretnéd akkor itt maradok. Fel is hívom őket hogy nem tudok menni.
-Ne! Várj!-nyúltam a keze után-Tudom hogy a mindened ez a modellkedés, és egyszer van ilyen az életben hogy egy ilyen híres tervezői bemutatón vegyél részt. Menj csak. Addig én megleszek a szüleiddel. Tényleg, hol vannak most?
-Te vagy a legjobb barátnő! Ígérem nagyon sietek vissza hozzád. Hát anyuék üzleti úton vannak. Leghamarabb csak jövő héten érnek haza. De a tesóm majd itt lesz. Szerintem jól meglesztek
-Hát jó. Remélem hogy hamar visszaérsz. 
-Sietni fogok. Ígérem.- nyújtotta felém az ujját.
-Különben görbülj meg?-nevettem.
-Igen.

A kisujj esküt nagy dolgoknál szoktuk bevetni. Mondjuk ez is nagy dolog, hogy siessen vissza hozzám mert egyedül elveszek.
Amíg nem kellett indulnia, bekapcsoltuk a zenét, és táncoltunk, ugráltunk.
Jött a következő szám. Ez a kedvenc számunk. Elkezdtünk grimaszolni a tükör előtt, egyiptom táncot járni és mindent amit csak el lehet képzelni.
A kedvenc zenénk
A legtöbb elég érdekes és nevetséges arcot amit sikerült vágnunk lefényképeztük. Nem volt időnk visszanézni, előbb Klau kapott röhögőgörcsöt, utána pedig én. A padlón fetrengtünk és sehogy sem bírtuk abbahagyni a röhögést. Már majdnem abba tudtam hagyni amikor Klau elvörösödött fejére és rajta lecsorgó könnyeire pillantva, újra előtört belőlem a röhögés.
Fél óra elmúltával összeszedtük magunkat a padlóról. Borzasztóan néztünk ki. A fekete sminkünk elkenődve és végigfolyva az arcunkon.Futottunk a fürdőbe, hogy lemossuk az elkenődött szemfestéket, és újat tegyünk fel.Ez körülbelül fél órát vett igénybe, mert állandóan összefirkáltuk egymást szemceruzával.
Nagyon gyorsan elment az idő, Klaunak indulnia kellett. Káprázatosan nézett ki a ruhában amit felvett. Az ilyen ruháit általában csak akkor veszi fel ha számára fontos eseményre indul. És ez az volt.
Egy fekete autó jött érte, hogy a helyszínre vigye. Szorosan megöleltem és az autó már indult is.
Bementem a nappaliba, gondoltam nézek egy két akció filmet. Ezzel is megy az idő mialatt Klaura várok.
Hirtelen hallom, hogy nyílik az ajtó.Még csak másfél óra telt el, hogy elment. Ez biztosan a testvére lesz. Nem is emlékszem hogy nagyon említette volna hogy van egy bátyja, maximum a házi buliban.
Benézett a nappaliba, mielőtt fent lepakolta volna a cuccait.
-Szia! Te biztosan Klau bátyja vagy- mosolyogtam rá.
-Szia. Igen. Niall vagyok. És te pedig..?
-Klau barátnője Rose. Úgy volt h itt alszom, de Klaunak el kellett mennie. Nemsokára jön és addig itt maradtam.
-Ó értem. Hát akkor érezd magad otthon.
Gyorsan felment a szobába, lerakta a táskáját és visszajött a nappaliba. Leült mellém a kanapéra.
-Mit nézel?- érdeklődött.
-Die Hard- feleltem.
-Nem is tudtam hogy a lányok szeretik az akció filmeket. 
-Attól hogy Klau nincs oda érte, én imádom ezeket.
Niall kiment a konyhába és hozott kukoricát.
-Kérsz?-tolta elém a tányért
-Igen, köszi-vettem egy marékkal, 2 filmen keresztül elrágcsáltuk a kukoricát aztán Niall futott mert valaki hívta.Én addig kimentem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami vacsorát.Nagyon jó illata volt, az egész házban érezni lehetett hogy főzök. Leültem, elkezdtem enni a vacsorámat amikor Niall felbukkant és leült velem szembe.
-Nekem is csinálsz?- közben elég jól szemügyre vett magának.
-Persze......
Megettem a saját kajámat, utána a konyhában beszélgettünk.
-Mikor jön Klau?-kérdeztem
-Ezek elég hosszú ideig el tudnak húzódni-válaszolta.
Niall egyből megette a főztömet és látszott rajta hogy ízlik neki
Zene
-És?-videó játékokkal hogy állsz?- kérdezte.
-Ide vele! Leverleek!- röhögtem.
-Azt majd meglátjuk-nevetett.
Miközben kimentünk a konyhából megcsodáltam Niallt. Nagyon kedves, gyönyörű kék szeme van, és az a szöszi haj.....

Sok bosszút okoztam neki. Semmi esélyt nem hagytam a győzelemre.
-Jó a videó játékot inkább hanyagoljuk.-mondta halkan
-Ha gondolod... akkor csúszkáljunk a szőnyegen-vigyorogtam.
-Benne vagyok.
Niall velem szembe állt én jó messze voltam tőle, hátráltam majd nekifutottam. Teljes erőmből futottam. Hosszan csúsztam a szőnyeggel és a végén Niall elkapott, vagy is mind kettel elestünk, de ez nekem nem fájt mert szegény  Niallon kötöttem ki. Felültünk,Niall még mindig erősen fogott.
 Én a derekát karoltam át, ahogy csak tudtam. Mélyen egymás szemébe néztünk.
A kínos csendet a telefonom törte meg. Hamar kikerültem az ölelésből és megkerestem a telefonomat. Klau hívott:
-Szia! Sajnálom de még itt kell maradnom az after partyn is. Remélem nem haragszol.Sietek ahogy csak tudok, és amikor lesz alkalmam lelépek.
-Szia. Rendben nem gond. De siess! :D- nevettem.
Elég késő volt már, ezért felvettem a pizsamámat. A konyhába tartottam inni, amikor gitár hangra lettem figyelmes. Niall szobájából hallottam. Óvatosan kinyitottam az ajtót.
-Bejöhetek?-kérdeztem.
-Gyere. Mit szeretnél?
-Csak hallottam hogy milyen jól játszol. És énekelsz. Gondoltál már arra hogy együttesben játssz? 
-Nem nagyon.- elmesélte hogyan kezdett el gitározni, hogy ezt az egészet, a zenét a nagybátyja tanította neki.

***

A konyhában megittam egy teát, majd Klau szobájába vettem az irányt. Már készültem a lefekvésre amikor kopogtak. Niall volt az... ki lehetett volna más?
-Bejöhetek?
-Persze.
-Klau már nem hiszem hogy sokáig ott lesz.-nyugtatott meg
-Remélem, mert kisujj esküt tett nekem hogy sietni fog-mondtam neki.
-Az meg mi?-nevetett.
Minden ilyen barátnő dologról meséltem neki. Ott ültünk az ágyon, és hajnalig beszélgettünk. Láttam rajta hogy már kezd álmos lenni.Közel hajoltam hozzá.
-Csak nem álmos vagy?-suttogtam.
-Én? Dehogy- mondta két ásítás között.
-De én az vagyok szóval ideje menned nagyfiú-gyengén beleütöttem a vállába.
-Akkor jó éjt!
-Neked is.- mondtam.
Lassan kisétált a szobából, és becsukta az ajtót.
Niall szobája Klaué mellett volt, így hallottam ahogy még gitározik, és énekel.
Más nap reggel arra ébredtem, hogy Klau ott fekszik mellettem.Tiszta K.O. volt a csaj.Arra se kelt fel amikor elestem a táskájában amit a padlón hagyott. Mentem a fürdőbe lezuhanyozni, és felöltözni. Utána, mint mindig, megpróbáltam elviselhetővé tenni a kinézetemet. Mielőtt kimentem volta még egy pillantást vetettem az ágyon horkoló Klaura, azután csendben kimentem és becsuktam az ajtót.Lementem a konyhába, gondoltam csinálok egy kis gofrit. A gofri már készen volt amikor rádöbbentem hogy nincs nutella. Rohantam Niallhoz a nappaliba.
-Elfogyott a Nutella!!!
-És?
-Kérlek menj el és vegyél.
-Mért nem mész el te?
-Mert nem hagyom itt veled a kaját.
-Akkor menjünk ketten-javasolta.
-Oké-bólintottam, és indultunk is.
Egész úton a boltig beszélgettünk és piszkáltuk egymást. Személy szerint én  böködtem, ő meg lökdösött. Odaértünk a boltba, egyből elkezdtem keresni ,hogy hol lehet a nutella.
Gyorsan megtaláltam, leemeltem a polcról majd a kasszához mentünk. Elővettem a pénztárcámat, hogy fizessek de Niall kivette a tárcát a kezeim közül,majd a zsebéből előhúzta a pénzt amit átnyújtott a pénztárosnak. Kiértünk a boltból, én vittem a nutellát.
-Mért nem hagytad, hogy kifizessem?-néztem rá.
-Hát mivel nem hiszem hogy elviszed tőlünk... ezért gondoltam hogy kifizetem.
-De nem kellett volna..-be sem tudtam fejezni a mondatot, mert Niall félbeszakított.
-Inkább köszönd meg és lapozzunk!
-Köszönöm -mondtam halkan.
Fél útat már megtettük amikor hirtelen megcsúsztam valamin és majdnem elestem, de Niall elkapott.
-Figyelj a lábad elé! A végén még elesel, a Nutellás üveg pedig eltörik, és mehetünk vissza a boltba egy másikért. Inkább add oda, majd én viszem-nyúlt az üveg felé, de én még jobban magamhoz szorítottam.
-Én szeretném vinni-duzzogtam.
-Akkor add oda a kezedet, nehogy eless.
Az út hátra lévő részét kézen fogva tettük meg. Szerintem Niallt jobban érdekelte a Nutellás üveg épsége mint az enyém.. bár meg tudom érteni.. az életemet adnám  még egy ekkora üvegért.
Időben megérkeztünk, Klau még nem kelt fel. Bementem a szobájába hogy felkeltsem. Ráugrottam az ágyára és kiabáltam hogy Klauuu ideje felkelned!!
-Mennyi az idő?- kérdezte álmosan.
-Nemsokára 9 óra-válaszoltam-mikor jöttél haza?
-Az még korán van. Valamikor hajnalban. Azt hiszem 3 óra körül. De hoztam 2 üveg piát.
-Mit csináltál te ott olyan sokáig?
-Épp hogy le tudtam lépni mert úgy 6 körül lett volna vége.
-Örülök hogy siettél miattam -megöleltem-nem volt olyan rossz nélküled. Niall megvertem videó játékban-nevettem. Klau erre felkapta a fejét.
-Hogy mi?- nézett meglepődve-Eddig még senkitől nem kapott ki.
-Hát akkor itt volt az ideje.Csináltam reggelit, ott van a konyhában.
Klau hirtelen felkelt és lefutott a konyhába. Olyan volt mint Niall. Ha kajáról van szó nem szabad viccelődni.
Megettük a reggelit Klauval, de Niallnak semmi híre. Pedig tegnap is gyorsan jött enni....
Behallatszott az előszobából hogy telefonon veszekszik valakivel. Inkább nem avatkoztunk vele.
Leültünk a nappaliba videó játékozni Klauval.
zene
Egy kis idő elteltével Niall épp indulni készült, amikor kopogtak. Ment, és kinyitotta az ajtót.Egy ismerős hang szólalt meg. Már csak rá kell jönnöm, hogy honnan volt olyan ismerős...

A lány elkezdett kiabálni. Elég mérgesnek tűnk, utána észrevett engem a nappaliban és felém kezdett mutogatni. Nem láttam a lány arcát, csak az alakját, mert felőle sütött a nap.
Kimentek a ház elé, hogy ne előttünk veszekedjenek.
*Niall szemszöge.

-Nem értem mért kell állandóan féltékenynek lenned! Egy kicsit se bízol meg bennem!-mondtam.
-Mert nincs is okom megbízni benned! Először a buliban üldögéltél kettesben valakivel, most meg azzal a csajjal járkálsz kézen fogva!-Kiabált Feliciti.( Feliciti a képen látható ember, Niall barátnője, aki nagyon is féltékeny típus)

-Már attól kiakadsz ha együtt vagyok egy lány barátommal. Visszafoghatnád a féltékenységedet! Én se támadlak le ha egy haveroddal vagy.
Feliciti nem tudott mit válaszolni, könnyekben tört ki, majd elment.
Vissza mentem a házba, Klauék elég érdekesen néztek rám.
-Nektek nincs dolgotok?- kérdeztem.Gyorsan folytatni kezdték a játékot én pedig felmentem a szobámba.

*Rose szemszöge.

-Vajon ki volt az és min vesztek össze?
-Így elsőre fogalmam sincs de ha egy kicsit faggatom egészen biztos hogy kiderül- válaszolta Klau-de most még ne zavarjuk, majd ha gitározik egy kicsit attól lenyugszik.
Folytattuk a játékot, párszor hagytam hogy Klau nyerjen, de amikor kezdett elszállni a "tudásától" bekeményítettem.
-Ez így nem ér!-lökött le a kanapéról. 
-De igen is ér!-támadtam meg egy párnával.
Ennek párnacsata lett a következménye, de Klau lefogott és elkezdett csikizni.
-Jó megadom magam csak hagyd már abba-nevettem
-Okés. Akkor kijelentem hogy én vagyok a verhetetlen-dicsérte magát.
Ma megyek estefele haza, ezért elkezdtem összepakolni, ebben Klau is segített.Amikor kész lettünk már kezdett sötétedni.
-Akkor szia!-megöleltem Klaut-Niall elképesztő sebességgel rohant le a lépcsőn.
-Hát akkor szia.-mondta.
-Sziasztok! köszönöm hogy itt lehettem.
-Majd gyere máskor is-mondta Klau.
-Messziről is integettem nekik, amíg még látszódtam. 
Most siettem haza, közben még mindig azon gondolkoztam hogy honnan lehetett ismerős az a lány. Dehogy se jutott az eszembe.Otthon ledobtam az előszobába a táskám, és elmentem zuhanyozni.Arra lettem figyelmes hogy csörög a telefonom. Gyorsan megtörölköztem és futottam a táskámhoz egy szál törölközőben. A szám ismeretlen. Ezeket nem nagyon szoktam felvenni, de most  kíváncsi vagyok ki hívhat ilyenkor.
-Igen?
-Szia Niall vagyok... a számodat a húgom telefonjából kerestem ki.
-Ó szia Niall. Mit szeretnél?
- Tudom hogy már késő van, de átmehetek beszélgetni?-motyogta.
-Persze nem gond-eléggé meglepett hogy Niall szeretne velem beszélni.
-Akkor nemsokára ott vagyok.
A ház szó szerint katasztrófa sújtotta övezet volt. Minél hamarabb igyekeztem rendet rakni. Amikor rend volt gyorsan összekaptam magam, smink haj, ruha. Belenéztem  tükörbe és még én sem hittem el hogy ilyen jól tudok kinézni.Elég sok időt eltöltöttem azzal hogy magamat nézegettem. Futottam a konyhába, hogy összeüssek valamit,hátha éhes lesz vagy valami, nem lehet tudni. Gondoltam egy kis kínai ételt csinálok.Ez lett belőle:

Szerintem valami mennyei lett, ahhoz képest hogy most próbálkoztam ezzel az étellel először.
Elégedett voltam magammal, a kinézetemmel és az ételt illetően is. Félretettem a tálat hűlni, amikor csengetést hallottam. Niall elég gyorsan ideért. Mentem és ajtót nyitottam neki.

Suli idő...

Tehát itt a suli idő. Mostanában hétvégén tervezem hogy új részeket hozok nektek.
Remélem eddig tetszik nektek a blog, komizzatok iratkozzatok fel pipáljátok a fejezetek alatti kis szavazós izéket :DD Sziasztok.. Dóri :*

3.fejezet

Az álom... mégis léteznek csodák?

 Az álmomban újra bulizni mentünk, és találkoztam azzal a sráccal akinek az a kiállhatatlan csaja van. De most semmi nem akadályozott meg hogy leüssem azt a lányt és bevallom, jól esett felpofozni, nézni ahogy elmenekül előlem.
Egész jó álom volt.
Zene
Visszaültem a srác mellé. Az álomban káprázatos kék szempár meredt rám. 
-Ez nem volt semmi-nevetett.
Elpirulva néztem bele kék szemébe.
-Már nagyon idegesített ahogy itt állt és nézett rám- magyarázkodtam neki.
-És én ugye nem idegesítelek? Mert ha igen akkor most szólj és már megyek is-mosolygott.
-Ne menj! Jól érzem magam veled-fogtam meg a kezét.
Átkarolt és én a fejemet a vállára hajtottam.Egyszerre megfogta az állam, úgy fordította az arcomat az övé felé. Még közelebb hajolt, majd megcsókolt. Behunytam a szememet, legbelül ordibáltam hogy te úr isteeeeeeen ez csak álom lehet!  De ez elég hamar véget ért.Felállt, megfogta a kezemet és maga után húzott be a házba. Még mindig szólt a zene, az embereken nem látszott hogy egy kicsit is fáradtak lennének a tánchoz. A keze a derekamon pihent, az enyém pedig a nyakában. Hozzám képest elég magas volt, nem nagyon értem fel, amikor súgni akartam neki valamit.Az erőfeszítéseket, amiket tettem ennek érdekében nem nagyon vette észre. Folytattuk a táncot, hirtelen valaki a derekam fölé tette a kezeit. Egy másik srác el akart kérni, hogy táncolhasson velem, de az akivel már kezdtem nagyon jól érezni magamat nem engedett. Egyik pillanatban bent a házban táncolok, a másikban már két srácot próbálok leállítani a verekedésről.
-Hagyjátok abba! Nem érek annyit hogy értem laposra verjétek egymást!- üvöltöttem ahogy csak tudtam.
A semmiből hangos csipogást hallottam, az órám volt az. Az egész csak álom lett volna? Ha igen akkor újra szeretném álmodni, nem érdekel milyen volt a vége.
Kimásztam az ágyból, álmosan mentem le a konyhába reggeliért.Levettem a szekrényből egy bögrét, feltettem a vizet forrni,és elővettem egy teafiltert. Amíg a vízre vártam, bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t.Nem telt sok időbe, és már fel is forrt a víz. Visszamentem a konyhába és megcsináltam a teát.Már csak meg kellett várnom amíg egy kicsit kihűl.Gyorsan elmentem lezuhanyozni és felöltöztem.Egy röpke pillantást vetettem az utcára,hogy megtudjam milyen az idő.Hűvös szél fújt,de sütött a nap.Felvettem egy nadrágot, egy toppot, és egy pulcsit aminek feltűrtem az ujját. Visszamentem a földszintre és megreggeliztem. Volt még egy kis időm, mielőtt megint munkába kellett volna mennem. 
Megcsináltam a hajamat, utána összepakoltam a cuccaimat amiket viszek munkába. Meghallottam hogy csörög a telefonom, de fogalmam se volt hogy hajnalban amikor hazaértem hová tehettem. A fürdőben, a zuhanyzó mellett találtam meg. Klau az.
-Szia! Hétvégén lenne kedved itt aludni nálunk? Már Esztert is kérdeztem de ő most nem ér rá..
-Szia ...őőő igen persze! Péntektől lesz egy hét szabadnapom.
-Akkor meg van a hétvégi programod! Majd erről még beszélünk most mennem kell. Szia!
-Okés majd beszélünk. Szia!
És ezzel le is tette a telefont. Még sosem aludtam Klauéknál. Tulajdonképpen csak párszor voltam náluk, amikor még kicsi voltam.
***
Becsuktam az ajtót és indultam a munkába.Most az egyszer nem voltam késésben így szép lassan beértem. Elice az étterem mögött várt a hátsó bejáratnál. Csoda történhetett velünk, mert általában az utolsó pillanatban érünk be.Az öltözőben sem kellett sietnünk.Valahogy rossz előérzetem volt. Elég furcsa ez a nap. Elkezdődött a műszakunk. Minden rendben ment, egymás után vittük ki a rendeléseket az asztalokhoz.
Épp az egyik távozó vendég asztalát szedtem le és indultam a tányérokkal a konyhába amikor megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben és hasra estem.A tányérok egy ideig a levegőben voltak aztán a földre érve darabokra estek. Elicék futottak hozzám hogy megnézzék,  nem lett valami bajom. Megpróbáltak lábra állítani de nem igazán sikerült. Kiment a bokám, a kezeimet lehorzsoltam, a lábamat pedig elvágta egy törött tányér darab. Elice futott a főnökünkhöz, hogy hívja be gyorsa a másik műszak dolgozóit, mert elvisz engem haza, hogy pihenhessek.
Nagyon kedves és megértő tud lenni a főnökünk. Elice bevitt az öltözőbe és bekötözte a lábamon lévő mély vágást, utána pedig hívott egy taxit.
-Ne aggódj gyorsan otthon leszel. Majd segítek neked.-mosolygott rám. Átkaroltam a nyakát, így botladoztunk el a taxiig. Elice kipattant a taxiból ami épp hogy leparkolt a ház előtt a kulcsokkal kinyitotta az ajtót majd kisegített a kocsiból és bementünk a nappaliba. Lefeküdtem a kanapéra, Elice pedig hozott nekem pokrócot, és párnákat a lábam alá.
-Nagyon köszönöm.-mondtam neki halkan.
-Semmit sem kell megköszönnöd. Neked hála ma nem kell estig ott lennem! -vigyorgott-Csináljak neked teát? Vagy esetleg kell még valami?-érdeklődött.
-Nem, köszönöm. Ha gondolod elmehetsz. én felhívom az egyik rokonomat hogy segítsen nekem ebben a pár napban.
Bólintott egyet majd elment. A táskámból megkerestem a telefonomat majd felhívtam az unokatesómat. Régebben nagyon sokat bolondoztunk együtt, de akkor még a környéken lakott.
Hét éves koromban aztán elköltöztek, mert az apja a városon kívül kapott munkát.
-Szia Meni! Nagyon jó hallani a hangodat. Ma a munkában elestem és kiment a bokám. Anyu nincs itthon. Megkérhetnélek hogy gyere át és amíg kicsit jobban nem leszek addig itt legyél?
-Szia! Hát persze. Úgy is gondoltam hogy már meg kéne látogatni téged, beszélgetni, hülyéskedni,, akkor a legközelebbi vonattal megyek.Pár órán belül  ott leszek!
Meni az, akire mindig lehet számítani.Neki teljesen mind egy, hogy a világ másik végén vagy-e, mert ha bármi bajod van ő jön és segít. Mellesleg nagyon jó társaság. Imádom őt.
Az alatt az idő alatt mialatt vártam rá, bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, semmi érdekeset nem találtam. A szempilláim egyre jobban elnehezedtek, és elaludtam.
Most arról álmodtam hogy Klauéknál vagyok. Kint vihar volt ezért forró csokit ittunk és párna csatáztunk. A semmiből megjelent egy galamb, amit Kevinnek neveztem el. Kevin nagyon aranyos kis galamb volt. Nem az a teljesen szürke fajta, hanem a káprázatos, mindenféle tollazatú. Etettük kenyér morzsával, amit csak találtunk.

***

Arra ébredtem hogy valaki kopog. Biztosan Meni lesz az.Elbotorkáltam az ajtóig, és kinyitottam. 
-Szia! Nagyon örülök hogy megint látlak!- ugrottam a nyakába... már amennyire ez lehetséges volt.
-Szia!Te jó ég már nagyon hiányoztál-ölelt vissza szorosan-Hogyan estél el?
-Nem figyeltem a lábam elé és a felgyűrődött szőnyeget sem vettem észre.
Menivel visszabotorkáltam a kanapéra, és beszélgettünk.                     
Lassan  beesteledett mi pedig felmentünk egy-egy bögre teával a szobámba. Skype-oltunk a csajokkal, ők még nem ismerték Menit. Fél óra után ugyan úgy beszélgettek vele mint ahogy mi szoktunk. Semmi kínos csönd. Ennek nagyon örültem. Klau őt is elhívta hozzájuk....

Lekapcsoltuk a laptopot és elmentünk aludni.

-Nem hiszem hogy el tudok menni Klauhoz veled-mondta halkan Meni.
-De mért? Látszott hogy szimpi vagy nekik ? Valami baj van?-kérdeztem
- Az iskolaipapírokat még nem rendeztük el... és szombatig ezeket le kell tudni.
-Ó értem.... hát addigra biztosan sokkal jobban lesz a bokám is, és majd legközelebb is lejöhetsz, akkor majd találkoztok is- mosolyodtam el.
Másnap reggel palacsinta illatra ébredtem.Szép lassan lementem a konyhába. A bokám már nem volt olyan duzzadt mint előző nap. Nem is fájt annyira.
-Jó reggelt-leültem a konyhasziget mellé.
-Ilyen korán fent vagy? Régen ebéd időben szoktál kelni. A bokád már jobban van? Éhes vagy?
-Hát rá kellett magamat szoktatni a korán keléshez. Igen már jobban van, köszi. Farkas éhes vagyok.- tekintetemet a hatalmas palacsinta halomra vetettem.
-Kérsz juhar szirupot a palacsintádra?
-Ő igen .
Elém tett egy nagy halom palacsintát, jó sok juharsziruppal leöntve.Csillogtak a szemeim a látványtól. Aztán ő is leült mellém reggelizni.
-Mik a terveid mára?-érdeklődött.
-Nem is tudom. Talán társasozhatnánk, megnézhetnénk pár akció filmet és közben jégkrémet ehetnénk.-soroltam a lehetőségeket.
-Hmm. Jól hangzik.
Eltakarítottuk a tányérokat átöltöztünk és megkerestük a társasokat és az akció filmeket.
Meni verhetetlen a társasokban, akár csak én. Állandóan döntetlenül álltunk ezért a filmekre váltottunk.
Az akció filmeken mindig ugrálni szoktam, de most nem tehettem.
-Biztos hogy holnap el kell menned?-néztem Menire.
-Sajnos igen. De majd még meglátogatlak, és akkor sokkal tovább maradok.
Azután, hogy minden akció filmet megnéztünk, amit csak találtunk, segítettem Meninek összepakolni a cuccát. 

***
Ma elmegy Meni. Nem szeretném hogy itt hagyjon, de fontos papírokat kell intéznie. Ma már egyáltalán nem fáj a bokám, a sebeim is nagyjából begyógyultak.A taxi a ház előtt várt. Szorosan megöleltem. Még akkor is integettem neki amikor elment. Csak néztem ahogy egyre messzebb megy a háztól és az utca végén eltűnik.

Bementem, arra lettem figyelmes hogy csörög a telefonom. Klau az.
-Szia! Akkor az unoka tesód is jön?
-Szia! Sajnos nem ér rá.
-Oké. Nem baj. De van egy kis gubanc a mai estében.
-Ezt meg hogy érted?
-Semmi komoly. Majd elmondom ha itt leszel. Nyugi. De most mennem kell. Szia.
-Szia.

Felmentem a szobámba összepakolni, hogy mit viszek. 

Átöltöztem, megcsináltam a hajamat, és a sminkemet, azután elindultam Klauék háza felé.